Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - III. Tomcsik József dr.: A csatornázás és szennyvízkezelés közegészségügyi jelentősége

a csatornázás és szennyvízkezelés 21 tífusz-bejelentések évszakos megoszlása huzamosabb idő óta lényegesen eltér az országos átlagtól. 1923-tól 1936-ig összeállította a Mohácson előfordult 509 tífusz megbetegedés havi megoszlását. E szerint a legtöbb tífuszeset sorrendben december, szeptember, január és február hónapokban fordult elő, holott egyebütt, törvényszerű szabályossággal, július, augusztus és szeptember hónapokban van a maximum és december—február hónapokban a minimum. A közelebbi kutatás felderítette, hogy a téli megbetegedések zöme a sokác városnegyed lakossága között fordult elő, akik a kutak vasas vize miatt, ivóvizüket a Dunából hozták. Megállapítást nyeri továbbá, hogy a vízgyűjtésre használt folyamszakasz fölött ömlött a Dunába a. kórház szennyvize, amelynek a derítő és klórozó berendezése meg volt ugyan, de nem működött kielégítően. Az Intézet Bakteriológiai Osztályának vezetője, Rauss a már korábban említett új táptalaj segítségével ki tudta mutatni a tífuszbacilhisokat nemcsak a derítőben és a kórházi szennyvízcsatorna beömlési helyén, hanem még fél kilométerrel lennebb a szabad Duna folyamban is. Ez a megfigyelés egyben még fokozottabban felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a strandfürdők elhelyezésénél a folyamba ömlő szennyvízcsatornák helyének figyelembevétele. A szenny vízkérdés közegészségügyi jelentőségének megvilágítására szándékosan választottuk ki a fenti példákat tisztán hazai tapasztalatok alapján. Ezek némelyike azt a látszatot kelti, mintha a szennyvízelvezetésnek csatornázás útján történő megoldása még fokozottabb közegészségügyi veszélyt jelentene. Erről természetesen az orvos-epidemiológus szemüvegén át nézve sincs szó. A felsorolt példák közül több utal azonban arra, hogy nem elég a szennyvizet csatornázás útján többé-kevésbbé elvezetni, hanem azt az egészségügyi mérnöki tudomány modern ismeretei alapján kell megoldani és a karbantartásról gondoskodni. Még a felsorolt példák között is találunk olyant, amely alkalmas arra, hogy újabb érveket sorakoztasson fel a csatornázás közegészségügyi fontosságára. Szeged városa például a rendszeres tífusz elleni védőoltások bevezetése előtt 1926. és 1936. évek között a tífusz megbetegedési arányszám szempontjából ezomorú vezető helyett töltött be, több ízben, a törvényhatósági jogú városok sorában. Eg}' évtizedre összeállítottuk a város különböző jellegű részére vonatkozólag a megbetegedési arányszámot és ezt a 2. sz. ábrán tüntettük fel. Legkevesebb tífuszmegbetegedés várakozásunknak megfelelően a tanyákon fordult elő, ahol a szétszórt település és a lakosság eg} má .sal való ritka érintkezése a fertőzőbetegségek terjedését természetesen meglassí ja. Utána legjobb volt a helyzet a legsűrűbb településű Nagy-Köiúon belül f. к vő városrészben, ahol a vízvezeték és a szennyvízelveze'és-csatornázás kérdé ;e a higiéné szempontjából megfelelően van megoldva. Lényegesen rosszabb a h-.h zet a Körúton kívül fok vő 2. ábra. Tífusz morbiditás Szegeden városrészek szerint. 1922—1935. évek át aga.