Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XVI. vitéz Becske Kálmán: Budapest és környékének csatornázása

188 VITÉZ BECSKE KÁLMÁN Kőbánya mai csatornahálózata szintén túlterhelt. Általános csatornázási tervezete már elkészült, de ennek megépítésére a gyér beépítés miatt még belátható időn belül nem kerül sor. A főváros 1939-ben tervet készített, mely a mai túlterhelt hálózatot tehermentesítené és ámbár ideiglenes jellegű, az igényeket hosszú időre ki tudja elégíteni és a végleges főgyüjtőhálózatba is beilleszthető. Míg a pesti oldalon a Dunaparti főgyűjtő megépítésével megszűntek a sűrűn egymás mellett lévő szabad kitorkolások, addig a budai oldalon ugyanezen időben csupán a kitorkolások számát csökkentették párhuzamos csatornák építésével. A Dunajobbparti városrészek egységes tervek szerint való csatornázása évtizedes problémája volt a főváros műszaki igazgatásának, míg 1930-ban elkészült a jobbpart általános csatornázásának eszmei tervezete, melynek elgondolásait a következőkben ismertetem. Az egész jobbparti terület a helyi viszonyokból kifolyólag öblözetekre oszlik és minden egyes nagyobb öblözet a tervezet szerint önálló csatornarendszert alkot, mely rendszerek a Dunaparton végigmenő közös szenny vízfőcsatorna révén összefüggésben állnak egymással. Az egyes öblözetek a következők: Óbuda külső-, Óbuda belső-, vízivárosi öblözet, az Ördögárok völgye és Kelenföld. Minden egyes öblözetnek van magas és mély zónája. A magas zónák szennyvizei háromszoros hígításig a szernyvízfőcsatornába, a csapadékvizek pedig a lehető legrövidebb úton a Dunába jutnak. A mélyzónák szenny- és csapadékvizei a mély főgyűjtők közvetítésével a helyi szivattyútelepre jutnak majd, mely a szennyvizeket háromszoros hígításig a szennyvízfőcsatornába, a csapadékvizeket pedig a Duna vízállásától függően a Dunába emeli. A tervezet gerincét tehát a szennyvízfőcsatorna képezi, mely a majdan építendő Óbuda külső szivattyútelepétől kiindulva végighalad a budai Dunaparton és a Gellért-téren Kelenföld csatornahálózatához csatlakozik. A jobbpart összes szennyvizei tehát végső megoldásban a Budafoki-úti főgyűjtőn keresztül a Kelenföldi szivattyútelepre jutnak. Az egyes öblözetek ismertetését- mellőzöm, csupán mint megoldandó legégetőbb problémát, Buda középső részét emelem ki. Itt van az a számos szabad kitorkolás, mely a Duna vizét állandóan szennyezi és magas Dunavízállás esetén minden kitör koláshoz szivattyúk kiszállítását teszi szükségessé. A Margit-rakparti főgyűjtő, a Batthyány

7-térre tervezett szivattyútelep, valamint a szenny vízfőcsatorna Batthyánytér alatti szakaszának megépítésével ez a kérdés is remélhetőleg rövid időn belül megoldást nyer. Ezek után rátérek a környező helységek csatornázási viszonyaira. A fővárossal szomszédos területek közül ma csupán a legsűrűbben lakott megyei városoknak van számottevő csatornázásuk: Újpestnek, Kispestnek, Pestszenterzsébetnek és kisebb mértékben Budafokrak. A községek általában nincsenek csatorrázva, eltekintve kisebb lakótelepek, középületek és szanatóriumoktól, ezek azonban nem jelentékenyek és legtöbb esetben rem is megfelelőek, amennyiben nyilt árokba vagy szikkasztókba bocsátják a szennj vizeket. Következőkben ismertetni fogom a szomszédos helységek víztelenítésének eszmei tervét és a fővárosi csatornahálózatba való bekötés lehetőségét, figyelembe-