Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XVI. vitéz Becske Kálmán: Budapest és környékének csatornázása

BUDAPEST ES KÖRNYÉKÉNEK CSATORNA ZÄS

A. írta: vitéz BECSKE KÁLMÁN. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a jól kiépített csatornahálózat és a megfelelő szennyvízkezelés milyen nagymértékben javította meg egy-egy város vagy község közegészségügyi viszonyait. Budapest esetében a közegészségügyi, valamint az esztétikai követelmények még fokozottabb mértékben állnak fenn, mert nemcsak főváros és Magyarország legnagyobb városa, hanem fürdőváros is. Kevés milliós város dicsekedhetik oly szép fekvéssel, környékkel és a gyógyhatású hévizek oly tömegével, mint Budapest. E természeti adottságoknak megvédése és célszerű kihasználása nagy feladatokat ró nemcsak a székesfővárosra, hanem a környező városokra és községekre is. Ezzel kapcsolatban a karsztvizek jelentőségét említem meg, mely a környéken a helytelen szennyvízkezelés miatt elszennyezés veszélyének van kitéve. A budai hegyvidék dolomit- és mészkőrepedéseiben nagymennyiségű víz, az úgynevezett karsztvíz van tárolva, mely a főváros vízellátásában adott esetben fontos szerephez juthat. Ezek nagy mélységben behatolva gyakran a hévizekkel keverve kerülnek a felszínre. Ennélfogva nem engedhető meg, hogy a környéken — különösen egyes szanatóriumok — megfelelő tisztítás nélkül szikkasztókba bocsássák a szennyvizet, melyek nem haladva keresztül semmilyen szűrőrétegen, a karsztvizet megfertőzhetik. A város belsejébe eső Dunaszakasznak az elszennyezés ellen való megvédése közegészségügyi, esztétikai és forgalmi szempontból szintén igen fontos tényező; a Dunának nemcsak mint befogadónak, hanem elsősorban mint fő-forgalmi útvonalnak nagy jelentősége van. A tervezett Duna-Tisza-csatorna, valamint a Dunának a Rajnával, Oderával tervezett közvetlen vízi összeköttetése a mainál jóval nagyobb forgalmat fog eredményezni. A főváros kedvező fekvése folytán a közép Dunamedence legfontosabb kikötővárosa lesz, és Budapesten keresztül fog lebonyolódni kelet és nyugat áruforgalmának igen nagy hányada. A kikötőmedencék megvédése az elszennyezés ellen tehát nagyfontosságú annál is inkább, mert a kikötők nem élő vízfolyásban vannak, hanem holt mederben, illetőleg medencében és itt a víz kicserélődése csak hosszabb idő után következik be. Ugyanez vonatkozik a Dunafürdőkre is, melyek mindkét parton tekintélyes számmal vannak és a főváros lakosságának felüdülésében nagy szerepük van. A szabad kitorkolások, melyek a szennyvizet közvetlenül a partnál — tehát a sekély és igen kis sebességű részen — vezetik be a Dunába, a partot nagy hosszúságban beszennyezik. f f