Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XV. Szabó János: A székesfőváros csatornázási viszonyai

A SZÉKESFŐVÁROS CSATORNÁZÁSI VISZONYAI 179 állítva. Ha azonban elolvassuk a ,,50 Jahre Berliner Stadtentwässerung" beszámolóját, arról, hogy a szennyvízzel való öntözés mellett a legjobb szándékkal sem tudnak kihozni többet, mint 0'3°/o jövedelmezőséget és tudjuk azt, hogy Berlinben például az ú. n. Rieselfelder fejlesztésével felhagytak és jövőben inkább más szennyvíz-tisztítási módszerek tervezésével foglalkoznak, akkor egy érvet kapunk arról, hogy a szennyvízzel való öntözés nem lehet egy lukrativ vállalkozásra törekvő öneél. Annak akkor van helye, ha a szennyvíz kezelésére, tisztítására más megoldás nincs. A Spree másodpercenkénti vízhozama 30 m

3, a Dunáé a legkisebb vízállás mellett is 1.000 m

3, közepes vízállás mellett pedig kereken 2.500 m

3. A Spree a kis vízhozam mellett nem tudja a szennyvizeket egészségügyi ártalmak nélkül befogadni. Ha tehát a tisztításra szolgáló öntözési módszer mindjárt ráfizetéssel járna is, ez minden további nélkül mint a szennyvíztisztítással járó kiadás könyvelhető el. Más Budapest esete. Nálunk a szennyvíz homokfogón és szűrőrácson való átfolyás után a Dunába ömlik. Iszapiilepítés tehát nincs, mert a Duna nagy vízhozama mellett a szennyvíz ilyen módon sem okoz ártalmakat. Tételezzük fel, hogy az összekötő vasúti-híd alatti kitorkolásnál kiömlő évi mintegy 60 millió m

3 szennyvízmennyiséget öntözésre használnánk fel. Az öntözésre szükséges terület a választandó módszer és helyszíni viszonyok szerint tág határok között ingadozik. Lehet 5.000 ha, vagyis 8.500 hold, ha a berlini 40 m

3 (Ha) nap adatot vesszük alapul; de lehet 40.000 ha, vagyis 70.000 hold, ha alagcsőrendszer nélkül természetes szikkasztással — pihentetésre is számítva megfelelő földterületet — gondoljuk el az öntözést. Egészen nagy átlagban ma Németországban 1.500 m

3 szennyvíz elöntözésével számolnak évenként és hektáronként. A szükséges földterületet hagyjuk most számításon kívül, csupán az évi üzemköltség és tőkekamattörlesztés összegét vegyük figy

7elembe. Németországnak az 1938-ban tartott nemzetközi szenny vízügyi kongresszus alkalmával adott jelentésében foglaltak szerint, üzemköltségre és amortizációra hektáronként 100 márkát kell számolni, ami kat. holdanként kereken 60 márka. Figyelembe véve, hogy Budapest esetében a Kispest, Pest szent er zsébet, Soroksár lakott övezeten túl lennének csak öntözésre alkalmas földek és így igen hosszú szennyvíznyomó vezetékeket kellene építeni, továbbá hogy a nagy távolságra való szállításra új szivattyúberendezéseket kellene létesíteni s végül, hogy öntözés esetén a szennyvizet előzetesen ülepíteni kellene, amihez hatalmas medencéket kellene építeni; mindezek után holdanként a földeket legalább 100 P költség terhelné. Valószínűtlen, hogy ezt a pénzügyi terhet a mezőgazdák egymagukban viselni tudnák. A költségekre nézve csak egy részletet említek, a mintegy 20 km hosszú szenny víznyomó vezetéket, mely 120 cm átmérővel m-ként 850 kg körüli súllyal, a fektetéssel együtt legalább 25 millió pengőbe kerülne. Németországban is csak azok az öntözőgazdálkodások fizetődtek ki, ahol ;Í helyi viszonyok ezt a módszert különlegesen előnyössé tették. így például a Lipcse mellett fekvő Delitzsch öntözőgazdaságban a többmilliós beruházás tekintélyes részét Lipcse város fedezte és a szennyvizet is egy bizonyos pontig a város költségén szállítják és adják át az öntözésre. Lipcsének érdekében áll pénzügyi áldozatokat hozni bizonyos mértékig, hogy a szennyvízétől megszabaduljon, mert az Elster12*