Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XV. Szabó János: A székesfőváros csatornázási viszonyai

172 SZABÓ JÁNOS oktató jellegű, azonban ez azok részére, akiknek ilyen munkák végzésében kellő gyakorlatuk nincs, nem felesleges. A végzett munka minőségére való törekvésnek az az eredménye, hogy a csatornaépítésnél készített beton szilárdsága négyzetcentiméterként általában 260-450 kg között ingadozik. A csatornaépítésnél felhasznált beton és egyéb anyagú csöveknek úgynevezett tető-élnyomási szilárdságra való vizsgálatát elsőízben a főváros rendszeresítette, így például az 50 cm belső átmérőjű betoncső csak 3.000 kg terhelés alatt törhet össze. Figyelemmel arra, hogy a magyar szabvány csatornaépítési anyagokra még nem jelent meg, a csatornaépítési feltételekben szereplő anyagi előírások, egyelőre a szabványosítást helyettesítik. Nem szabad azt állítani, hogy a fővárosi szigorú csatornaépítési előírások esak fővárosi viszonylatban helyt állóak, ahol a kártékony keserfívizes talaj miatt fokozott óvatosságra van szükség. A talaj nemcsak akkor lehet kártékony a beton csatornára, ha keserűvizet tartalmaz, hanem sok egyéb esetben is. így lápos eredetű, vagy szénsavat tartalmazó talajvíz ép úgy romboló hatású. Feltöltéses talajnál is — különösen, ha az salakot tartalmaz —, kellő óvatossággal kell eljárni. Ilyen viszonyok pedig vidéki városainkban is előfordulhatnak. De nemcsak a külső, a betonnal érintkező talaj fejthet ki káros hatást, hanem a csatornában állandóan folyó szennyesvíz kémiai és koptató hatása is, ami ellen a csatornát védeni kell. Ismert jelenség, hogy a szennyvíznek a csatornában végbemenő bomlása közben kénhidrogén fejlődik, a kénhidrogénből a levegő és a nedvesség hatására csere bomlás útján kénes savak képződhetnek, amelyek a betonra ép oly kártékonyak. Tekintetbe kell még venni, hogy az iparosodás előrehaladásával az egyes üzemekből mindig nagyobb mennyiségben kerülnek a csatornába olyan kemikáliák, amelyekkel szemben a beton nem közömbös. Az előadottak alapján tehát nem lehet az pítési feltételeket fővárosi jellegűnek feltüntetni, hanem azokra a vidéki városaink és támaszkodhatnak a nélkül, hogy ezzel a csatornák építését indokolatlanul dráigítanák. Ezekre a szempontokra azért célszerű rámutatni, mert például az építőanyagpiacon az általunk kívánt minőségű betoncsövek mint „fővárosi minőségű csövek" szerepelnek. Ebből az következik, hogy a betoncső-gyárakból silányabb csövek is kerülnek ki és alkalmaztatnak. Az iparügyi miniszter 23.000/1937. — VI. Ip. M. számú, az említett építési feltételeket életbeléptető rendeletének második szakasza kimondja, hogy: „mindennemű középítkezési munkálat kiírása, a szerződés megkötése és a munkálat végrehajtása alkalmával az 1. §-ban említett feltételeket kell alkalmazni". Az természetes, hogy a gondos ellenőrzés és az anyagok kellő vizsgálata költ ségbe kerül. Ez a költség 1 fm 60/90 cm méretű szabványos betoncsatornánál, ahol talajvíz nincs, tehát a legegyszerűbb esetben is fm-ként kereken 2'50 P. Egv folyóméter 60/90 cm-es szabvány csatorna építési költsége 95 P; tehát az anyagvizsgálat ennek mintegy 2 5°/

0-a (L. a költségszámítást.). Az anyagvizsgálatok költsége azonban a munka jóságában és az építmény tartósságában busásan kifizetődik.