Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - III. Tomcsik József dr.: A csatornázás és szennyvízkezelés közegészségügyi jelentősége

14 DK. TOMCS1K JÓZSEF számolnunk. Ez a baktériumflóra az aerob és anaerob baktériumok olyan tarka sorozatát eredményezi, amelyben a különböző fajok száma nagyobb mint az összes eddig ismert, betegségeket okozó baktériumoké. A típusok száma pedig szinte végtelen. A szennyvíz baktériumtömegének mintegy x/

6 részét kitevő coli bacillusnak, amely az emberi bélcsatorna állandó és az életfenntartásához is szükséges lakója, egyedül több mint 90 típusát ismerjük. A betegséget okozó, pathogen baktériumok — bármilyen nagy is a közegészségügyi jelentőségük — elenyésző töredéket jelentenek a szennyvízben levő baktériumtömeg mellett. Számuk az emberi széklettel a szennyvízbe jutás után napról-napra csökken. Egy hónap alatt rendszerint még a legellenállóbbak is elpusztulnak. Legfeljebb hideg időben, fagyott állapotban maradhat életben több hónapig a spórát nem termelő kórokozó, mint pl. a tífuszbacillus. A spórát termelő pathogen baktériumok, közöttük a tetanusbacillus, vagy a sebfertőzést okozó anaerob baktériumok sokkal hosszabb ideig életben maradhatnak. A szennyvíz típusos, betegséget nem okozó aerob és anaerob baktériumai ellenben az ú. n. degradációs szak befejeztéig még szaporodnak is. Csak a mineralizáció megindulásával pusztulnak el, hogy protozoonoknak, magasabbrendű gombáknak és az alacsonyabbrendíí állatok tarka válfajainak adjanak helyet. Az általuk okozott mikrobiológiai folyamatoknak részletes ismertetése és ezek hasznosítása a szennyvíz kezelésében a ,.Szennyvíz és a vízfolyások" című későbbi ismertetés feladata. A szennyvíz betegséget nem okozó baktériumtömegének közegészségügyi jelentősége, mint az a meghatározásból is következik, aránylag csekély. A degradációs stádiumban lévő szennyvíz környékén ösztönszerűleg még sem tartózkodik szívesen sem ember, sem más magasabbrendű állati élőlény. A baktérium aktivitás következtében felszabaduló gázok biológiai hatását nem ítélhetjük meg azonban csupán ösztönösen, ehhez kísérletek is szükségesek. Ennek tisztázására nyitott, bűzös csatorna fölé függesztett ketrecekben újszülött patkányokat és tengerimalacokat helyeztek el. Az állatok fejlődése, sútygörbéjük alapján megítélve a jó levegőben tartott egyívású testvéreik mögött visszamaradt, de csak bizonyos ideig és azután normális volt. A csatorna bűzös gázai, legalább is bizonyos töménységig, az állatokra közvetlen káros hatást nem gyakoroltak. Elsősorban étvágyukat befolyásolták. Ezzel magyarázható fejlődésükben a kezdeti visszamaradás. Igazi közegészségügyi jelentősége azoknak a pathogen baktériumoknak van, amelyek emberi, vagy állati ürülékkel kerülnek a szennyvízbe. Első helyen áll, jelentőség szempontjából a tífuszbacillus és a kolera vibrio. Ezek az ember ürülékével (székletével vagy vizeletével) jutnak a szennyvízbe, illetve a talajba. Kívülük még a vérhas-bacillusoknak és a hasonló betegséget okozó amoebának van számottevő jelentősége. A szennyvíz ezeket a kórokozó csírákat közvetlenül is terjesztheti, leggyakrabban azonban az ivóvíz fertőzése révén juttatja az emberhez. Üjabban a víz által terjesztett betegségek közé sorozzuk a leptospira által okozott iszaplázat (Weil-betegség) is, amelyet először Sziléziában észleltek a mult század végén. Ez a betegség hazánkban csak elvétve fordult elő. A szennyvíz közegészségügyi jelentőségével kapcsolatban röviden rá kell mutatnunk, hogy milyen más kórokozók kerülhetnek be szerves anyagokkal együtt a talajba. Ide kell soroznunk elsősorban az anaerob baktériumok közül a lépfene, botulinus, valamint a tetanus, perfrirgens bacillusokat és a rosszindulatú vizenyő