Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Szilágyi Gyula: A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása

A SZENNYVÍZ MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSA 147 egy-egy felfogó, illetve lecsapoló alagcsővonalat kell helyezni. Vannak esetek, amikor házi telepnél a szennyvíz elhelyezésének ez az egyetlen lehetséges és kifogástalan módja, ami egyúttal a szennyvíz mezőgazdasági értékesítését is szolgálja. * * * A vita tehát — amint láttuk — a szennyvízöntözés körül folyik. A magam részéről az ismertetett két véglet közül valahol a középúton látnám a helyes megoldást. Mindenekelőtt leszögezem, hogy a szennyvízöntözés a szennyvíz szempontjából nem egyéb, mint egy oxidációs biológiai tisztítási mód. Az oxidációs folyamat gyorsan és tökéletesen a minél jobban elaprózott szerves anyagban, tehát az oldott és kolloidnagyságrendű anyagban megy végbe, ezért a mesterséges oxidációs biológiai tisztítási eljárásokat csaknem mindig — mondhatnám célszerűleg mindig — ülepítés előzi meg. Nem látom semmi okát annak, hogy ez alól miért volna kivétel éppen a szennyvízöntözés, amely többféle szempontból, de az emberhez és az állathoz való közelsége folytán is a legkényesebb biológiai tisztítási mód. Ezzel a megfontolással nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy a szenmjvízöntözésnél előzetes ülepítés nem kell. De viszont túlzásnak tartom, hogy az öntözés előtt egy másik mesterséges biológiai tisztítást is előírjunk. Azt is mondják, hogy az ülepítéssel a szennyvíz trágyázó értéke csökken. Ez igaz, habár tény az is, hogy még a gondosan ülepített szennyvízben is a szerves szennyező anyagoknak valamivel több mint 50%-a visszamarad, tehát az ülepített szennylét még mindig igen értékes trágyaanyagnak kell tekintenünk. Másfelől az ülepített szennyiszap sem vész el a mezőgazdaság számára, mert abból rothasztással a legértékesebb trágyaanyagot nyerik. A rothasztott szennyiszapnak ebből a szempontból kiváló tulajdonságai vannak: szagtalan, illetve a televény dús erdei talajhoz hasonló, egyáltalában nem kellemetlen szagú anyag, azonkívül a friss szennyiszap nyálkás állapotával szemben morzsalékos összetételű, tehát a talaj fizikai állapotát nem rontja, hanem ellenkezőleg, mind a kötött, mind a laza talajok fizikai szerkezetére jótékony hatással van. A szennyiszap rothasztásával szemben is merül fel ellenvetés, hogy t. i. a rothasztásnak nevezett lúgos erjedés folyamán a szennyiszap nitrogéntartalmának közel a fele veszendőbe megy. Ez igaz, de ezzel a veszteséggel szemben egyfelől az imént említett jótékony fizikai hatás áll, másfelől meg kell gondolnunk, hogy a mezőgazdaság nem használ friss állati ürüléket trágyának, hanem az istállóból kikerülő ürüléket komposztálják, érett trágyává alakítják át, s ezáltal a nitrogénmennyiségnek szintén jelentékeny része megy veszendőbe. Seifert biológiai aggodalmai előtt — amíg az ellenkezőről nincs elfogadható bizonyítás — meghajlok, s véleményem szerint a szennyvízöntözésből minden olyan terményt ki kellene zárni, ami közvetlenül emberi táplálékul szolgál. A konyhakerti öntözéseket tartsuk fenn a frissvíz számára; a szennyvízöntözés maradjon a takarmány és ipari növények határain belül. Elég jelentősége lesz akkor is, ha elősegíti állatállományunk és mezőgazdasági iparunk kifejlődését. Bármint áll is a dolog, bizonyos az, hogy a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása körül élénk vita folyik, mert a kérdés még nincs kétséget kizárólag feltárva 10*