Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - II. Zaitz László: A csatornázás múltja és történeti fejlődése

A CSATORNÁZÁS MÚLTJA 11 hanem az általános elszennyeződés megakadályozása végett a városokból elfolyó szennyvizek teljes ártalmatlanná tételére kellett törekedniük. A csatornahálózat kiépítése, valamint a szennyvizek elvezetése ma már nem okoz gondot és fejtörést. Sokkal nagyobb gond azonban a csatornákban felhalmozódó iszap kezelése és ártalmatlanná tétele. A szennyvíz ugyanis tele van különféle oldott és oldatlan, valamint szerves és szervetlen anyagokkal. Ezek alkotják a csatornaiszapot. A csatornázás körül felmerülő összes kérdések között a legsúlyosabb probléma a csatornaiszap kérdése. Fertőző volta és nagy tömege gondot okoz nemcsak nálunk, hanem az összes világvárosokban és műiden világváros költségvetésében súlyos tehertétel gyanánt szerepel az iszapkezelés költsége. A visszamaradt iszap évente 25.000 m

3. Hogy könnyebben érzékeltethessem ezt a mennyiséget, lia például utasítást kapnánk, hogy egy évi iszapmennyiséget egy nap alatt kellene elszállítani Budapest területéről, arra mintegy 5000 vagonból álló 50 km hosszú vasúti szerelvényre volna szükség. Ennek a szerelvénynek mozdonya már Nagymaroson állana, az utolsó kocsija azonban még mindig a Nyugati-pályaudvar csarnokában bűzlene. A városok a kitermelt iszapot különböző eljárásoknak vetették alá. A kitermelt csatornaiszapot elemte a város határán kívül egyszerűen elfödelték. Horribilis fuvarköltséggel járt. A többi rossz tulajdonságai mellett, a csatornaiszapnak meg van az a kellemetlen sajátsága, hogyha a 95% víztartalmát csak 10%-kal tudjuk csökkenteni, az iszapmennyiség köbtartalmának felére esik össze. Amint erre rájöttek, megpróbálták az iszapnak ezt a sajátságát kihasználni. Az iszapot centrifugálták, később elektromos árammal szárították, próbálták rézgáliccal kicsapatni, szénporral keverve elégetni, a végeredmény azonban mindig egy volt, az iszap megmaradt és lassan hegyekké nőtt. A legkönnyebb dolguk volt a tenger melletti városoknak. 6k az iszapot a partok mellett egyszerűen tengerbe süllyesztették. Ámde ők sem folytai hatták ezt az aránylag olcsó műveletet, mert csakhamar észrevették, hogy nemcsak a tenger partjai szennyeződnek teljesen el, hanem tönkreteszik a hal- és osztrigaállományukat is. Egyes nagyobb városok jelenleg külön erre a célra épített nyitható fenékkel ellátott hajókkal szállítják ki az iszapot 150 km-nyire a tengerbe. Ilyen hajókat tart üzemben Glasgow és London városa. Ha figyelembe vesszük, hogy Glasgow évi iszapmennyisége 700.000 m

3, Londonnak 6

1/, millió és Glasgow iszapszállítása 3 P-be, Londoné pedig kereken 4 P-be kerül köbméterenként, akkor könnyen képet alkothatunk magunknak, hogy milyen horribilis összegeket fordítanak évente az iszapkezelésére. Ezekután érthető, hogy a szennyvíztechnikusok a legsürgősebb feladataik közé sorozták a csatornaiszap kérdésének a megoldását. Ez sikerült is. Az említett nehézségek leküzdésére, valamint a hatalmas üzemköltségek csökkentésére a technika mai állása szerint az egyedüli helyes és tökéletes eljárás a csatornaiszap-elgázosítása, mely nemcsak az iszap hygienikus eltávolításáról gondoskodik, de igen jól értékesíthető, magas kalória-tartalmú gázt is termel. Ezzel a kérdéssel azonban egy következő közlemény fog részletesen foglalkozni. Itt csak röviden annyit szeretnék megjegyezni, hogy az iszapelgázosítás nemcsak városcsatornázás szempontjából, de országos vonatkozásban is nagy