Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások
126 DR. MAXJCHA REZSŐ A fent levezetett 9. sz. egyenlőség felhasználásával a befogadók szennyvízzel való megterhelhetőségének előre való kiszámítását a Mahr-féle egyenlőséggel ellentétben lényegesen leegyszerűsítettük. A biokémiai oxigénigény sebességi állandójának meghatározása ugyanis 12, legfeljebb 24 óra alatt jól elvégezhető, holott az amerikai módszernél 5 napig tartó kísérletről van szó. A befogadó víz biokémiai oxigénszükségletének sebességi állandóját úgy határozzuk meg, hogy két oxigénmintát merítünk, melyek közül az egyikben az oxigéntartalmat a Winkler-féle reagensek azonnali hozzáadása útján már a helyszínen lekötjük, a meghatározást pedig a laboratóriumban végezzük el. A másik mintát haladéktalanul a laboratóriumba szállítjuk és ott 12—24 óráig 20 C° hőmérsékletre beállított termosztátban tartjuk. Ezen idő eltelte után Winkler módszerével meghatározzuk a vízminta oxigéntartalmát. Ha a kísérlet 24 óráig tartott, a két 1 С minta oxigéntartalmából a fent már ismertetett 5. sz. к" l 1 képlettel 1440 C 2 kiszámítjuk a sebességi állandó értékét. A szennyvíz sebességi állandójának meghatározása rendszerint csak higított szennyvízzel eszközölhető. Evégből a hígítást úgy végezzük, miként azt az amerikai módszer ismertetésénél már leírtuk. Ezután a higító vízből és a higított vízmintából két-két próbát veszünk és mindkét fajta minta egyikében azonnal meghatározzuk az oxigéntartalmat. A másik két próbát 12—24 óráig 20 C° hőmérsékletre beállított termosztátban tartjuk és csak ezután határozzuk meg azok oxigéntartalmát. Legyen a higítóvíz oxigéntartalma a kísérlet kezdetén h, a higított szennyvízé e, 24 óra múlva a higítóvizé h', a higított szennyvízé e , az 1000 cm 3 higított próba szennyvíztartalma a cm 3, akkor e szennyvízmennyiség oxigénfogyasztása 24 óra múlva: fe e') ( h ~ h' } ( 10 0°a ) - f 1000 és a sebességi állandó: * 100 0 l ' - (10) 1440 . a e' + (h- h') (1000 - a) —• —- - • -»..-I— - • / • 1000 A q értékének kiszámításánál mindig a befogadó minimális vízhozamát ás az oxigénnel való telítési fok legkisebb ismert értékét használjuk fel, mert csak így áll fenn a legnagyobb valószínűsége annak, hogy az oxigéntartalom kilengési amplitúdója mindenkor a megengedett határon belül marad. Meg kell még jegyeznünk, hogy a 10. sz. egyenlet szerint a q értéke k "-e 1 arányosan növekedik. Minthogy k" viszont az algáknak a szennyvíz trágyázó hatására bekövetkező elszaporodása folytán a szennyezés mértékével növekedik, látszólag annál inkább volna a befogadó szennyvízzel megterhelhető, minél szennyezette bb az már. Ez azonban csak látszólag van így, mert viszont a szennyezettség mértékével növekszik az oxigéntartalom kilengésének amplitúdója és ezért а Г r hányados értéke megfelelő mértékben csökken, mert r, mint ezt már említettük, a telítési fok legkisebb megfigyelt értékét jelenti.
