Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

A SZENNYVÍZ ÉS A VÍZFOLYÁSOK 107 valósítását a leghatásosabban a második csoportba sorolt tényezők t. i. az áramlások teszik lehetővé. Az áramlások közül mint legfontosabb a gravitáció okozta áramlás, vagyis a folyóvizek előrehaladó mozgása említendő. Ez teszi lehetővé, hogy a szennyvíz a recipiens vizével előbb-utóbb tökéletesen elkeveredjék. Minél nagyobb a vízfolyás sebessége, annál gyorsabban következik be az elegyedés, de még a leggyorsabb folyású recipienseknél sem megy az elegyedés azonnal végbe, hanem csak egy rövidebb, vagy hosszabb folyószakasz után, mert legtöbbször még szemmel láthatóan is a szennyvíz ama partmentén húzódik egy tömegben, amelyen a beömlés történtÁllóvizekben, amennyiben adott körülmények között azokat is recipiensként kell felhasználni (Balaton), a gravitáció okozta áramlás nem jöhet tekintetbe, mert még abban az esetben is, ha valamely tavon nagyobb folyók vize áramlik keresztül (pl. Bodeni-tó, Rajna, Balaton, Zala és Sió stb.) a tó nagy keresztszelvénye folytán az áramlás gyakorlatilag nem számít. Itt a szélokozta és főleg az ú. n. konvekcionális áramlásoknak van jelentőségük, ami a víz hőmérsékletváltozásaival kapcsolatos. A hullámzás e tekintetben legfeljebb a sekély tavaknál vehető figyelembe, mert amint tudjuk, a víz a hullámzásnál, mint harmonikus mozgásnál, nagyobb helyváltoztatásokat nem végez. A hullámzásnál csak a hullámzó mozgás terjed, de a vízrészecskék csak bizonyos fix pontok körül végeznek ingázó kilengéseket . Az öntisztulási folyamat során a vízáramlásoknak még egyéb fontos szerepük is van. Az áramlás alkalmával mindig más és más vízrészecskék kerülnek a felszínre, miáltal a víznek levegővel való érintkezését teszik intenzívebbé. Lényegileg az áramlások a víztükör megnagyobbodását eszközlik. Ez a folyóvizeknél a víz oxigén felvételét a légkörből kétségkívül nagymértékben elősegíti, ami az öntisztulási folyamat szempontjából — mint azt alább még látni fogjuk — igen fontos. Állóvizeknél a konvekcionális áramlások nyújtanak viszont egyedüli lehetőséget a mélyebb vízrétegek oxigénkészletének felújításához. A víz 4 С foknál jelentkező sűrűségi maximuma folytán ugyanis nyáron az egyes vízrétegek hőmérséklete a felszíntől a fenékig csökken, addig télen, éppen megfordítva, a felszínen helyezkedik el a leghidegebb, 0 fokos vízréteg és a fenék irányában fokozatosan melegedő vízrétegek következnek egymásután. Nyilvánvaló tehát, hogy kétszer egy évben, tavasszal és ősszel, a tavak hőmérsékleti rétegződésének meg kell fordulnia, ami konvekcionális áramlások útján történik. Ezeket az időszakokat tavaszi, illetőleg őszi cirkulációs időszaknak nevezik, a nyári és téli viszonylagos nyugalmi (stagnációs) időszakkal szemben. Az egyes vízrétegek hőmérséklete tehát megegyezik azzal, amelyen az illető víztömeg a légkörrel érintkezett, oxigéntartalma pedig annak a telítési értéknek felel meg. amely ennél a hőmérsékletnél és a felszínen akkor uralkodó légnyomásnál jött létre. A nyári és téli nyugalmi időszakok tartama alatt a tavak mélyebb vízrétegei a légkörtől elvannak zárva, tehát onnan oxigéngázt sem vehetnek fel. Mindezekkel a későbbiek megértése végett kellett foglalkoznunk. Végül a folyóvizek gravitációs áramlásának mechanikai hatása — különösen nagyobb vízsebesség esetén — a szennyvizekből származó organikus lebegő anyagokat apró részecskékre darabolja szét. Ezáltal az organikus lebegő anyagok egyrészt az állati módon táplálkozó apró planktonlények részére válnak hozzáférhetőkké,