Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - VII. Bauer Sándor: A belvízrendezés kérdései
78 BA TT ER SÁNDOR a magas, fennsíki homokvidékről kiszüremkező forrásokat a vízvisszatartással adódó ellennyomás mintegy lefogta, április közepén sikerült létrehozni az egyensúlyi helyzetet (Lásd a XIX és XX. képoklal képeit.) * * • Amint az előbb említettem, az ideihez hasonló belvízkár 1881 óta nem fordult elő. Mégis, az évtizedenkint két-háromszor, különösen 1916—17 és 1919—20-ban, jelentkező belvízkárok újra és újra felszínre hozták a szegedvidéki vadvizek rendezésének kérdését. Már 55 évvel ezelőtt foglalkozott a szegedvidéki vadvizek levezetésének kérdésével Sas Ede. О a tervezett belvízlevezető csatornákat övcsatornába akarta összefogni, amely a ma szerb megszállás alatt lévő Horgosnál vitte volna a fennsíki vadvizeket a Tiszába. A világháború után, a húszas évek elején, többször egy másután bekövetkezett vadvízkár ismét időszerűvé tette a szegedvidéki vizek rendezésének kérdését. Az akkori kormány a tervek elkészítésére és a kivitel előkészítésére Udránszky József személyében kormánybiztost rendelt ki, aki a hozzá, beosztott mérnöki személyzettel lényegében a 4. ábrán látható tervet dolgozta ki. 1 A pestmegyei vízrendszer levezetése a Dongérre, a délpestmegyei, csongrádmegyei és szegedi belvízrendszer pedig az algyői főcsatornára van felépítve. A felső vízrendszer csatornái az alsó folyásán árvédelmi töltések közé fogott fennsíki csatornába torkolnak, amelyen keresztül az érkező vadvizek, még a legmagasabb Tisza-vízállások idejében is, szabadon vezethetők a Tiszába. Az alsó vízrendszer vizeit a trianoni határ miatt már nem lehetett a gyálai Holt-Tiszának magasparti csatornaként elzárt részébe bevezetni, hanem szükségmegoldást kellett választani. A kisteleki, halas—fehértói, kenyérvári és matyér—jakusközi négy völgyelet vize az algyői főcsatornán át kerül a Tiszába, magas vízállás esetében pedig tárolódik a Fehértóban. A délebbre fekvő széksóstói, madarásztói és Kancsal-völgyelet vize a gyálai Holt-Tiszába torkollik, ahonnan magas tiszai vízállás esetében a 4 m 3/sec teljesítőképességű gőzüzemű lúdvári szivattyútelepen át kerül a Tiszába, alacsony vízállás esetében pedig a lúdvári zsilipen át szabadon folyik le. Már a tervezők is érezték a középső rendszer túlterheltségét és ezért tervezték a halas—majsai csatornának a dongéri csatornarendszerrel való összekötését. A nagy lendülettel megindult tervezés szép elgondolása sajnos csak terv maradt, főleg azért, mert mire kivitelre került volna, elmúlt a nedves időszak, az érdekeltek megfeledkeztek az elszenvedett sok vízkárról és inkább az aszálytól tartva, nem voltak hajlandók a szükséges munkálatokat társulatba tömörülve végrehajtani. Hiába született meg az 1923 : XLI. t.-c. a kényszerlecsapolásról, mert végrehajtási utasítása még a mai napig sem készült el. Ha valaki azt mondja, hogy ,,úgy kell az alföldi parasztnak, miért olyan csökönyösen maradi, és mért hadakozik olyan kétségbeesetten a boldogítása ellen",— nincsen egészen igaza. Ne feledjük el, hogy az Alföld népét a folytonos háborúk alatt mindig csak kirabolták, ezer év óta mindig csak szenvedett és a háborút megelőző békés időben a Tiszák párturalmi világában mindig ellenzéki alföldi nép fejlődésével, sorsának javításával vajmi keveset törődtek az ország urai és az osztrák V 1 Lásd: Hatolykai Pap István: Szeged környéke vízrendezésének megoldása. Vízügyi Közlemények 1935. évf. 622. oldal.
