Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VI. Pichler János: A társulatok és az árvíz

A TÁRSULATOK ÉS AZ ÁRVÍZ 61 Mindegyik társulatnál a legszélsőbb eseteket véve, az eddig előfordult évi legtöbb szivattyúzási üzemóra 145 ezer. Az 1940. január 1-től augusztus 15-ig teljesített üzemórák száma pedig 209 ezer. Az adatokat részleteikben vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a helyzet a tiszai 20 társulatnál aránytalanul rosszabb volt, mert a Tiszánál teljesített üzemórák száma 10 évi átlagban 14 ezer, az eddig előfordult évi legtöbb szivattyúzási üzemóra 86 ezer és az idei évben augusztus 15-ig a szivattyúzási üzemórák száma 136 ezer. A dunai 12 társulatnál a 10 évi átlag 25 ezer üzemóra, az eddigi maximum 59 ezer és az idei teljesítmény 73 ezer üzemóra volt. Ugyanezeket az arányokat látjuk a szivattyúzott víztömegek mérésénél. A szóbanforgó társulatok szivattyúzott víztömege 10 évi átlagban a Tiszánál 57 millió, a Dunánál 162 millió, összesen 219 millió m

3. Az eddig tapasztalt legnagyobb évi szivattyúzott víztömegek összege a Tiszánál 439, a Dunánál 418 millió, összesen 857 millió m

3. Az 1940. évben augusztus 15-ig a 20 tiszai társulatnál 579 millió, a 12 dunai társulatnál 405 millió, összesen 984 millió m

3. Világos mindebből, hogy idén a lefolyásra kerülő vízmennyiség az összes eddigieket lényegesen felülmúlta. Ha az egyes társulatok helyzetét vizsgáljuk, még nagyobb aránytalanságot találunk. Pl. az alsófehérkörösinél a szivattyúzás évi tartama 10 évi átlagban 170 üzemóra, az eddigi évi maximum 873, az idei évben eddig teljesített üzemórák száma 1972, tehát az átlagnak majdnem tizenkétszerese, az eddig legnagyobb értéknek pedig több mint kétszerese ! Üzemanyagban ez természetesen lényegesen nagyobb megterhelés, mert az idei szivattyúzás tartósan magas külső vízállásnál történt. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a társulatoknak ezéven különösen nagymennyiségű olyan vizet kellett elvezetniök, amely a társulaton kívüli területről származott. Ennek az elvezetésnek a költsége igazságtalanul terhelte a szervezett érdekeltséget. A részletes adatokat szolgáltató 20 tiszai társulat területén a belvíz mennyisége 2000 millió m

3 volt. A területükre a társulati határon kívül fekvő szervezetlen birtokossági területről ömlött külvíz mennyisége viszont csaknem ennek felére, 866 millió m

3-re rúgott! Az ezévi árvédekezés már a tél folyamán megindult az árvédelmi csapatok kiképzésével, továbbá a védgátak tetejének az árvédelmi anyagok szállítása céljából, a belvízárkoknak az olvadás idejére szükséges víz vezetőképesség biztosítása végett a hótorlaszoktól való többszörös megtisztításával. A hidak és egyéb műtárgyak kijegelése, a vízfolyások és csatornák jegének robbantással való szétvetése, a több mint 5000 kilométer hosszú védtöltéseknek a Dunán, Tiszán és mellékfolyóikon levonult 4 árvíz elleni védelme, belsőségek biztosítása a hirtelen olvadás folytán a védett területekre zúduló bel- és külvizek áradata ellen, a belvizek visszatartása és fokozatos továbbengedése, ill. levezetése és szivattyúzása és a védművekben okozott rongálódások helyreállítása volt a társulatok ezévi munkája. A Dunán az 1940. évben lefolyt 4 árhullám közül a legveszélyesebb a márciusi jégtorlódásos árvíz volt. A jég levonulása március 3-án kezdődött. Oroszvárnál, majd a felsőcsallóközi, alsócsallóközi, rábaszabályozó és szigetközi társulat védgátjai előtt keletkeztek kisebb-nagyobb torlaszok. A társulatok mind a jeges, mind az utána következő jégmentes árvíz ellen megfelelő felkészültséggel védekeztek. A Duna középső szakaszán a jégzajláskor 5—10 km-kint olyan hatalmas torlaszok képződtek, amelyek pl. a cse]>elszigeti társulat védgátjánál az eddig észlelt