Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VI. Pichler János: A társulatok és az árvíz

A TÁRSULATOK ÉS AZ ÁRVlZ. (14 képpel.) írta: PICHLER JÁNOS.

1 Amikor a mindenható Isten nemzetünknek juttatta a Duna—Tisza völgyének áldott földjét, két nehéz kötelességet rótt ránk. Az egyik: szétválasztó bástya lenni a nagy népek terjeszkedési határán, védekezni a minden oldalról jövő elnyomás ellen, a másik: leküzdeni a hazánkat keresztülszelő vízfolyások sokszor borzalmas áradatát. Most, amikor már áthaladtunk a honfoglalás évezredén, büszkén vallhatjuk, hogy mindkét kötelességnek eleget tettünk. Amíg nemzetünk az idegen elnyomások alól nehéz harcokban újra és újra felszabadította magát, a benne lévő őserő lehetővé tette a vizek elleni szívós és eredményes küzdelmet is. Ez a hatalmas belső erő az érdekeltségek összefogásában, ármentesítő és belvízszabályozó társulatokká való szervezésében fejlődött ki. Első megnyilvánulásai az uradalmak jobbágyai és a helységek lakosai által épített körtöltések voltak. A török megszállás majd két évszázada alatt azonban a fejlődés megállt és az üldözött magyarok inkább menedéket kerestek a mocsarak útvesztőjeben, mintsem hogy az áradások ellen védekezhettek volna. A szervezett árvédelemnek első ideje így a XIX. század elejére esik, amikor mind a Duna, mind a Tisza mentén az egyes öblözetek érdekeltsége megindította a társulattá alakulást. 1810-ben alakult meg Veszprém, Fejér és Tolna megye érdekeltjeiből a Nádor-csatorna társulat, 1837-ben a Paksi ármentesítő és 1816-ban gróf Széchenyi István megalakította a Tiszavölgy szabályozására és egységes ármentesítésére a Tiszavölgyi Társulatot, amely a Tisza völgyének ugocsai, szatmári, beregi, zempléni, heves-szolnoki, csongrádi és bácsi érdekeltségét fogta össze egységes munkára. Ettől kezdve az ármentesítés munkája hatalmas méretekben fejlődött , bár olyan nehézségek tornyosultak eléje, mint a szabadságharc, az önkényuralom, továbbá az 1860-tól 1869-ig tartó száraz időszak, amely alatt a közvéleményt lelkiismeretlenül izgatták az ármentesítés munkája ellen azzal az állítással, hogy a szárazságot az ármentesítő művek létesítése idézte elő.. Népünk életereje azonban legyőzte az akadályokat és a történelmi Magyarország területén a világháború idején 6,600.000 kat. hold nagyságú terület érdekeltsége 79 ármentesítő és belvízszabályozó társulat keretében 7200 km. hosszúságú védtöltést, 20.000 kilométer belvízárkot és 173 szivattyútelepet állított a vizek elleni küzdelembe. Ennek a munkának a nagyságát akkor látjuk, ha szembeállítjuk Európának többi nagy ármentesítési munkálataival, amelyek közül csak kettőt említek fel: 1 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1940. okt. 22-i ülésén elhangzott előadás.