Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem

A TISZAI ÁRVÉDELEM 57" azután a folyó év tavaszán mérhetetlen mennyiségű víztömegek törtek be a határ mentén lévő társulatok, de különösen a felsőbodrogi, a tisza-szamosközi, az Ecsediláplecsapoló, továbbá a Sebes- és a Fekete-Körösi társulat területére. (XV—XVIII. képoldal). Az itt lejátszódott eseményekkel, úgyszintén a Tisza vízgyűjtő területén a mellékfolyók völgyeiben, a Szamos, a Latorca, a Bodrog. Sajó, Csincse, Zagyva és a Körösök völgyében bekövetkezett külvíz-veszedelemmel nem kívánok bővebben foglalkozni. Csupán a Zagyva völgyében történteket említem röviden meg és pedig azért, mert ezeknek a szolnoki folyammérnöki hivatal működési területén lejátszódott eseményeknek közvetlen szemlélője lehettem. A hóolvadás a Zagyva és Tarna vizét is annyira megduzzasztotta, hogy a medréből kilépett víz gátakat szakított át. A víz egyrésze a vasúti töltést átszakítva Jásztelek megkerülésével a hevesszolnok-jászvidéki társulat felé vette útját és a jászalsószentgyörgy-jászapáti úttól északra megrekedt. A társulat több héten át nyúlgátakkal védekezett ennek az útnak a mentén, amíg végre sikerült a kitört víznek a területre való behatolását megakadályoznia. A víz másik része a Zagyva völgyében, a terep mélyedésein és kisebb erekben Üjszász felé vonult. A kitört víz útját mindenütt rombolás, pusztulás, otthonuktól megfosztott emberek panasza és jajszava kísérte. Az áradás a Zagyván eddig sohasem észlelt magasságot ért el és egyedül Jánoshidán 100-nál több házat döntött romba. Március hó 27-én Ujszász alá ért a víz. Újszász községet kelet, vagyis a Zagyva felől rendes méretű árvédelmi töltés, északon, a Tápió-patak mentén, csak kisméretű nyúlgát, közelebb a községhez az újszász-vámosgyörki vasútvonal töltése védte. Újszász közönsége először az újszászi körtöltésen, és tovább a Tápió-patak mentén emelt nyúlgátakon védekezett. A víz oly rohamosan emelkedett, hogy csakhamar több helyen meghágta a nyúlgátak koronáját és elárasztotta a Tápiópatak és a vasútvonal között elterülő részt (XII—XIII. képoldal, 15. kép). A helyzet néhány óra alatt olyan veszedelmessé vált Űjszásznál, hogy a községet csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett megmenteni a pusztulástól. (14. kép). A lakosság most már a vasúti töltésen védekezett. A víz percről-percre emelkedett és helyenkint 10—15 cm-el magasabban állott a vasúti vonal pályaszintjénél (16. kép). A védekezés bővelkedett drámai jelenetekben. A védekező lakosság kétségbeesésében elhagyta helyét és a budapesti fővonal töltését akarta erőszakkal átvágni, hogy a víznek szabad utat engedjen Abony felé. Két csendőr bátor magatartásának és lélekjelenlétének köszönhető, hogy nagyobb baj nem következett be és hogy meg lehetett menteni a községet. A csendőrök lövésre kész fegyverrel lépésrőllépésre szorították vissza a tömeget és kényszerítették a védekezés folytatására. Űjszásznál a Zagyva völgye hirtelen összeszorul és Szolnokig mindkét oldalon töltés védi a községeket az árvíz ellen (4. ábra). Űjszásznál éppen ezért erősen megtorlódott, megduzzadt a víz és a Tápió-patakon és a Tápió öntözőcsatornán át Szolnok felé tört.