Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem

56 DURST ZOLTÁN A Tisza völgyében több társulatnak nincs szivattyútelepe s a vizek szabad lefolyással, nyilt zsilipeken át jutnak a befogadóba. Akkor, amikor a folyó vízállása a belvizek szintjénél magasabbra emelkedik, a zsilipeket le kell zárni és a belvizek levezetését szüneteltetni kell mindaddig, amíg a külső vízállás a belvíz szintje alá nem süllyed. Igen nagy tömegű belvíz rekedt meg a töltéseken belül és nagy területeket tartott huzamosan víz alatt, annyira, hogy ezeknek a területeknek a gazdasági megművelése már nem volt lehetséges. Néhol olyan magasra emelkedett a belvíz a töltéseken belül, hogy alig néhány cm-el maradt alacsonyabb a Tisza vízállásánál. A Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat Olcsvaapáti községnél lévő „Kövessy Győző" zsilipjének vízmércéjén a belvízállás a 800 cm-es szintre emelkedett és csak 22 cm-el maradt alacsonyabb, mint a Tisza idei legmagasabb vízállása. Ugyanez volt a helyzet a Délborsodi Ármentesítő és Bélvízszabályozó Társulatnál, ahol a belvíz magassága szintén erősen megközelítette a Tisza vizét. * * * Az idei árvíz okozta károknak az a része, amely mezőgazdasági művelés alatt álló földeket érintett, tekintélyes részben leülvizelcből eredt, olyan vizekből, amelyek idegen, a mentesített területen kívüleső területekről törtek be a társulatok területére. A külvizek betörésére a társulatok nem számítottak. Váratlanul érintette őket a támadás, védanyagot nem készítettek elő. így a betört víznek az elfogása, vagy a társulati csatornákon kártétel nélkül való levezetése úgyszólván a lehetetlennel volt határos. Leginkább a szabályozatlan folyók, a töltésekkel nem védett kisebb vízfolyások kiöntött vizei voltak ezek, amelyek a terep lejtőin a természetes völgyeletekben folytak le és hatoltak be a mélyfekvésű mentesített területekre. Ezek voltak azok a vizek, amelyek tanyákat, községeket árasztottak el és emberi településeken okoztak mérhetetlen kárt és szenvedést. A szomorú emlékű trianoni békeparancs Magyarország vízrajzi egységét megbontotta. A hegy- és dombvidéket elszakította a síkságtól és megcsonkított hazánknak a Tisza, a Szamos, a Bodrog és Körösök mentén csak a mélyfekvéső mentesített területeket hagyta meg. A határ több társulatot csonkított meg. így csaknem kettévágta a bodrogközi, a beregvármegyei, a tisza—szamosközi, az Ecsediláp-lecsapoló és a feketekörösi társulatot, jelentékenyen megcsonkította a sebeskörösi és a szegedi társulatot, kisebb mértékben a Berettyó- és Alsónyírvíztársulatot, a felsőtorontáli társulatnak pedig csak mintegy 20%-át hagyta meg. A csonka országban maradt társulati részek árvízbiztonsága attól függött, hogy az elszakított részek vezetői milyen mértékben tartják jókarban a védőműveket és teljesítik-e az árvédekezésnél a nemzetközi megállapodásokat. A trianoni határral kettémetszett ármentesítő társulatok közös ügyeinek intézésére alakult vegyes vízügyi műszaki bizottságokban a magyar szakértők el tudták érni azt, hogy az elcsatolt társulati részek is felemelték az árvédelmi töltéseiket az 1919. évi árvíz színe fölé egy méterrel, de arra már nem lehetett rávenni a társulatokat, hogy a belvizeiket egy-egy, a trianoni határon haladó főcsatornával összegyűjtsék és azután oldalt a legközelebbi folyóba bevezessék, vagy hogy a magasabb részekről lefutó vizeket új övcsatornákkal felfogják. így