Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban
16 D R. LÁSZLÓ FFY WOLDEMÁR alföldi folyóinkon a befogadó vízfolyások vízjárásának hatása a torkolattól tekintélyes távolságban is kimutatható. A Duna nagyvízkor kb. Mindszentig, a torkolattól 200 km-nyire, befolyásolja a Tisza vízállását; a Tisza vízállása a Körösökön mintegy 120 km-nyire hat vissza, befolyása a Zagyván a tokolattól 25 km-nyire, a Bodrogon 60 km-nyire határozottan érezhető. Az idei tavasszal, amikor a Hernád és a Zagyva amúgyis rendkívül nagy árvizet hozott, igen súlyosan volt érezhető, hogy a Tisza a délborsodi ármentesítés következtében éppen a Sajótorok és Szolnok között érte el legnagyobb magasságát. Fokozta még a veszedelmet az árhullámnak ezen a szakaszon való tetőzésével egyidőben, április 6 és 8-a között dühöngő viharos szél is. A Köröstorok alatt a tiszai árhullám veszített fenyegető jellegéből. E tekintetben jelentősen kedvező körülmény volt, hogy a Körösök és Szamos árvizét kiváltó március 15-i melegbetörést csak 10 nap után követte a második meleghullám, amely azután a Bodrog, Sajó és Zagyva vízrendszerében indította meg a rohamos olvadást. A jég és a dunai árvíz visszahatása miatt a Tisza apadása nem lehetett ugyan túlságosan gyors, de mégis nagy szerencse volt, hogy a márciusvégi árhullám nem talált teljesen telt mederre. Említettem már, hogy Erdélyben aránylag kevés volt a hó, ezért a Maros ezéven egyáltalán nem szólt bele a játékba. Április 11-én Szegednél is tetőzött a Tisza és 13-a után a Vízrajzi Intézet már nem adott ki több rendkívüli jelentést. A borzalmas színjáték első felvonása véget ért. Az időrendben felsorolt eseményekről némi áttekintést ad az árvizek tetőző magasságát összefoglaló kép. A 10. ábra a megszokott vízjárási térképektől annyiban különbözik, hogy nem egyidejű adatok szerepelnek rajta és — amennyiben a hely megengedte — valamennyi vízmérce észlelési anyagának felhasználásával készült r tehát nemcsak a táviratozó állomásokéval. Az alkalmazott ábrázolási módnak három hátránya van. Az egyik a durvasága, mert egy-egy vonal a vízjáték nagysága szerint 30—100 cm-es vízszinkülönbségnek felel meg és ezen belüli finomságokat nem tudtunk kifejezni. A másik hátrány abból ered, hogy a vízjáték nagysága és így az egy vízfoknak megfelelő vízálláskülönbség vízfolyásonkint erősen változik, a 10-en felüli vízfokok száma tehát nem tájékoztat arról, hogy mennyivel haladta meg egy-egy mércénél a vízállás az eddig észlelt maximumot. Például a Duna Adonynál 63 cm-rel emelkedett eddig észlelt legmagasabb szintje fölé, amit éppúgy egy 11. vízfokkal ábrázol a térkép, mint a Sajónak Ónodnál, a legmagasabb árvíz felett 24 cm-rel bekövetkezett tetőzését. Végül harmadik hátrányként kell említenünk azt, hogy az egyes vízmércékről rendelkezésre álló észlelési sorozataink nem mind egyenlő hosszúak. A Bodván Tornánál 6. éve jegyezzük a vízállásokat és így nem csoda, hogy a tavaszi árvíz 68 cm-rel haladt meg minden eddigit, ami itt 17 fokos vizet jelent. Mennyivel súlyosabban esik latba például a Nádor-csatorna 52 éve működő sióagárdi vízmérceállomásán észlelt, a legnagyobb árvízszint 49 cm-rel meghaladó vízállás, holott csak 11 fokos! A felsorolt nehézségek arra is rámutatnak, hogy a napi vízjárási térképeink szerkesztésénél használt vízfokbeosztás megállapítása mennyire kényes feladat. Ábránk minden tökéletlensége ellenére jól láthatjuk, hogy milyen sok helyen emelkedtek egészen rendkívüli magasságokra a tavaszi árvizek. Kiegészítésül izokron görbékkel azt is feltüntettük, hogy az egyes vízrendszerekben mikor hágott tetőfokára az áradás. így különösen a március 13—15-i első meleghullám iránya
