Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIX. Vörösmarty Kálmán: Az árvízkárosultak építkezéseinek megszervezése és lebonyolítása

AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK ÉPÍTKEZÉSEINEK MEGSZERVEZÉSE 187 minden örömük és bánatuk közös. A tehetősebbek — de pillanatnyilag megszorultak — méltányos elbírálás szerint részben kölcsönben, részben segélyben, esetleg csupán kölcsönben részesültek. Ha a kölcsön felvételét a károsult elhatározta, kötelezvényt kellett aláírnia, melyben a visszafizetés módozatait elismerte. A lebonyolító műveletek második és kétségkívül legfontosabb szakasza a tervek műszaki végrehajtása. A helyreállító munkálatok a károsodásnak megfelelően kétfélék voltak és pedig: 1. teljesen új épületek létesítése, 2. a megrongálódottak kijavítása. Mivel új építkezést csak településre alkalmas, árvíz- vagy belvízveszélynek ki nem tett telken engedélyezett a kormánybiztosság, itt merült fel az egyik legnehezebb akadály. A nagymérvű pusztulásnak ugyanis egyik legfőbb oka éppen az volt, hogy a házak rendszerint mélyfekvésű, sokszor vadtelepülés módján a legnyomorúságosabb helyeken épültek. Legelső feladat tehát az új telkek megszerzése volt. Ennek leggyorsabb, legegyszerűbb, de egyben legköltségesebb módja a szabadkézi vásárlás. A 31.300/1940. számú F. M. rendelet lehetővé tette azt is, hogy az építtető zsidóbirtokokból igényelje a megfelelő telket. Ez esetben az elvi és műszaki lebonyolítást a földművelésügyi minisztérium illetékes osztálya, a pénzügyi, ill. hitelműveleteket pedig a Földhitelintézet végezte. A telekszerzés leghosszadalmasabb és legbonyolultabb módjához, a kisajátításhoz egy esetben sem nyúlt a kormánybiztosság. A fekvésüknél, továbbá faluszabályozás szempontjából és vételáruknál fogva is alkalmas telkek megszerzése sokszor hetekig elhúzódott. Márpedig több száz telket kellett hol rábeszéléssel, hol eréllyel megszerezni. Ha a telekcsere semmiféle módon sem sikerült, a telek maradt a régi, de jól feltöltve és az épület falai minden veszélyre számító biztonsággal készítve. A házak kiviteli terveit a leggondosabb munka jellemzi. A legnagyobb elismerés illeti a kormánybiztost azért, mert magát gyakorlati tervezőkkel vette körül. Vállalta régi gondunk ápolását: a művészi, magyar parasztház megvalósítását. Ennek köszönhető, hogy kereken 4000 új ház nemcsak jó lett, hanem nagyon szép is, és főleg magyar (XXXVI. képoldal.). A házak terveit Antal Dezső. Gosztonyi Gyula, Imrényi Szabó Imre, Miskolczy László, Padányi Gulyás Jenő és Tóth Kálmán oki. építészmérnökök, a magyar népi építészet tanulmányozói készítették. Igen sikerült tervgyüjteményt ajánlott fel az Iparügyi Minisztérium magasépítési szakosztálya is. Ezek során Jankó Gyula, Gothárd Zsigmond, Kriszta Pál, Lecliner Kamill, vitéz Nemes Árpád, Szeleczky Ferenc és Wieszner Géza járultak hozzá egy-egy új ötlettel az iránytervek megalkotásához. Az 1 — 4. ábra néhány szemelvényt mutat be a mintegy 50-féle tervből. Az így elkészült iránytervek alaprajzilag simulnak az érdekeltek életkörülményeihez, megjelenésükben pedig a kialakult helyi építési módhoz és táj jelleghez. Nincs a tervekben népieskedő romantika, sem erőszakolt ú. n. tárgyilagos építészeti fogás. A helyi építési anyagokkal és életszokásokkal meghatározott, a genius-loci sugalmazta egészséges formák az uralkodók. Vidékenként tehát más és más iránytervet kaptak a megyék. Hangsúlyozom, hogy iránytervet, nem pedig típus-tervet. Ez azt jelenti, hogy a tervek kissé rugalmasan kezelhetők. A jelleg megtartása mellett könnyen eltűrtek bizonyos, a megmaradt épületszerkezetek, vagy a sajátos kívánalmak kívánta változtatást. Hosszas vitát indított el az a kérdés, hogy vájjon a mereven kezelendő típustervek, vagy az említett szabadabb irányterv szerint folyjék-e az újraépítés. Az előbbi mellett szólt a szabványosítással járó egyszerű