Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVIII. Trummer Árpád: Összefoglalás az országos árvíznél szerzett tapasztalatokról és a teendő intézkedésekre vonatkozó javaslatokról

ÖSSZEFOGLALÁS 183 3. A vízitársulatok munkakörében — amint az elhangzott előadások mutatták — az árvédelem terén aránylag kevés tennivaló mutatkozik és amit végre kell hajtani, az a társulatok anyagi erejével is megoldható. A nehézségek és hiányok nem is itt, hanem a töltések mögött összegyűlt csapadékvizek levezetésénél — az úgynevezett belvizeknél — jelentkeztek és a kivételes idő- és csapadékjárásnak megfelelően olyan arányban, hogy orvoslásuk minden valószínűség szerint messze túlhaladja a társulatok teherviselőképességét. Ezt úgylátszik az érdekeltek is látják, inert a károk nyomán azonnal felmerült a vízrendezö társulatok államosításának gondolata, mely a közvéleményben nem várt visszhangra talált és felelős kormányférfiainkat is foglalkoztatja. Az ármentesítést és belvízlevezetést törvényeink szerint az érdekeltek költségén kell megoldani. Az állam csak akkor támogatja a fenti törekvéseket, ha a munkálatok költsége bizonyos határt — a legnagyobb teherviselőképesség határát — meghaladja. Viszont az állam a vízitársulatokat műszaki és pénzügyi szempontból ellenőrzi, ami már egymagában is arra mutat, hogy működésük túlterjed a magánérdek határán. De közérdekűnek kell tekintenünk a vízitársulatok működését különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a vízkárok okozta terméskiesés nem kizáróan az érdekelt birtokos egyéni vesztesége, hanem az ország közgazdaságáé. Ha az utóbbi felfogás érvényesül, annak észszerű következménye, hogy az ármentesítés és belvízlevezetés költségeiben a közvetlenül érdekelt birtokoson kívül a köznek is részt kell vennie, illetve mindazoknak, akik a terméscsökkenés következtében közvetve (pl. az árak emelkedése révén) érintve vannak. Az utóbbiak bevonása azonban csakis olymódon lehetséges, ha a társulatok munkájában az állam közvetlen pénzügyi érdekeltséget vállal. Erre nézve a legcélszerűbb megoldásnak látszik egy Országos Ármentesítési Alap létesítése, melybe egyfelől a közvetlenül érdekeltek hozzájárulása, másrészt a közvetett érdekeltek részéről az állami támogatás folynék be s az így rendelkezésre álló összegből valamennyi társulat kiadásait egységesen folyósítanák. Nem lehet célom és talán korai is volna, ha ez alkalommal ennek a megoldásnak egyes részleteit érinteném, kétségtelen azonban, hogy elvi szempontból ezt a megoldást olyannak kell tartanom, mely az ártéri birtokosok érdekeit is kielégítené. Az egységes irányítás megkönnyítené a bélvízrendezés kérdését is. E kérdésben nem szabad az idei év tapasztalatai alapján túlzásba esnünk, azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a belvízlevezetés jelenlegi mértéke már nem felel meg a mezőgazdasági termelés mai kívánalmainak. Az utóbbit országszerte ki kell elégítenünk, ezt nem lehet egyes társulati érdekeltek mérlegelésére bízni, vagy teherbíró képességéhez mérni. A társulati rendszernek sok jó tulajdonsága mellett megvan az a hátránya, hogy legtöbbször saját körén belül, a szomszédos vagy országos érdekek figyelmen kívül hagyásával működik. A társulati kérdések egységes intézése nagymértékben megkönnyítené a küszöbönálló vízhasznosítási feladatok kedvező megoldását. Az államtól irányított öntözések és a társulati feladatot jelentő lecsapolások közötti összefüggés az Országos Ármentesítési Alappal könnyebben volna megteremthető, mint a mai helyzetben. Ez a szempont ma talán még nem annyira fontos, de egy-két évtized múlva a jövő nemzedéknek már nagyon égető kérdése lesz.