Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVII. Dóczy Lóránt: A magyar légierő árvédelmi tevékenysége

176 DÓCZY LÓRÁNT felel meg. Ha egy gép 16 darab 50 kg-os bombát visz, ez 800 m hosszúságú torlasz beszórására elegendő. Ezzel az eljárással mértékegységet teremtettünk magunknak arra, hogy a felderítés eredményéből a térkép alapján megállapított torlaszhosszúságokra mennyi a repülőgép- és bombaszükséglet. * * * Első bombázásunkra március 18-án 17 órakor, az előzően végzett felderítés alapján, a Százhalombatta magasságában keletkezett jégtorlaszon került sor. A sorozatvetést két rárepüléssel egyszer hét, a második alkalommal nyolc bombával hajtottuk végre, egy bombánk beszorult. A bombázás után 15, körülbelül 3 — 5 m átmérőjű lyuk mutatkozott a mozdulatlan fehér jégpáncélon. Bár a jégfelület torlódott és töredezett volt, tehát nem lehetett összefüggő struktúrájú, a bombázás után semmi változás sem volt észlelhető. Szomorúan tértünk haza azzal a nyomasztó tudattal, hogy szépen kiagyalt elméletünk, úgy látszik, teljesen csődöt mondott. Mi történt azonban másnap? Reggeli felderítő utunk alkalmával a torlasz helyén meglepetéssel és egyben nagy örömmel csillogó, jégmentes vízfelületet találtunk és a vízállásjelentések Budapest déli részén az árvízveszély lényeges csökkenéséről számoltak be. Beavatkozásunk tehát eredményes volt. A sorozatvetés folytán a jég belső szerkezetében repedések keletkeztek és a repedésekbe bejutó víz, áztató hatása és áramlási nyomása folytán, azután bomlasztó és lazító munkáját elvégezte. Megállapítottuk, hogy a torlasz megindítását és szétbontását nem a bombák közvetlen hatása, hanem a megrázkódtatások folytán struktúra-változást szenvedett jégben érvényesülő víznyomás végzi el. A bombázás csupán elősegíti azt, hogy a víznek ne összeállt torlaszokkal, hanem belsejükben megrepeszteti, meglazított részekkel kelljen megbirkóznia. Helyes volt tehát az a feltevésünk is, hogy a bombázást mindig a torlasz alsó végén kell kezdenünk, hogy a víznyomás a torlaszt azután áttörhesse. Sajnos, ezen a napon délután a jég a Csepel-sziget déli csúcsánál, Rácalmás magasságában, ismét összetorlódott és veszedelmes vízállásnövekedést okozott a soroksári ágban is. A tassi vízmű válságos helyzetbe került és az egész vidékről a segélykérések tömege futott be a kormánybiztossághoz. A torlasz méretei és szilárdsága, valamint a veszély nagysága komoly beavatkozást tett szükségessé. Legfontosabb feladatunk ugyanis az volt, hogy a zajlásnak indult jeget egy pillanatra se hagyjuk magára, hanem, mint megvert ellenséget, kíméletlenül üldözzük. A légierők parancsnoksága ezért a v i nehézbombázó ezred parancsnokságának még délelőtt elrendelte, hogy egyik századát helyezze készültségbe és szükség esetén az általunk megállapított módszerrel és vetőelemekkel vesse be gépeit, ha erre parancsot kap. így délután azonnal végrehajtható volt a bombavetés a rácalmási jégtorlaszra és ezen a mi gépünkön kívül a v i bombázó ezred öt gépe is résztvett. A tölcsér-sorozatok 4000 m hosszúságban feküdtek rá a jégtorlaszra. Itt volt némi azonnali hatás is, mert egy 500 m hosszú jégtábla levált és megindult, 500 m-el feljebb pedig a jégtakaró teljes mederszélességben megrepedt és megcsúszott.