Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVII. Dóczy Lóránt: A magyar légierő árvédelmi tevékenysége

A MAGYAR LÉGIERŐ ÁRVÉDELMI TEVÉKENYSÉGE 173 személyzet, a tisztikarral együtt egymást váltva a vontatók kormányánál és a lapátoknál, amíg végre február 27-én az utolsó barázda elgördítése után szabad volt a 43 m széles és 900 m hosszú start pálya. 10.000 tonnányi hótömeg mozgósítása után tehát a repülőtér a használhatóság alsó határán lévő méretű startpályával rendelkezésre állt. Büszke örömmel és bizalommal vártuk ezután az első indulási parancsot. 1940. március 16-án szólalt meg először a telefon, hogy azután nap mint nap felkészülten várjuk a különböző intézkedéseket. A csepeli repülőtéren készültségi szolgálatot rendeltek el. A szolgálat pirkadattól a sötétség beálltáig tartott, az egész tisztikar és legénység számára. A parancsok és jelentések átvételére ezenkívül bevezettük az éjjeli szolgálatot is, a személyzet napi felváltásával. A legnehezebb napokon bizony az éjjeli virrasztást végző személyzetet is útnak kellett indítani s ez az aránylagosan nehéz repülőtéri és időjárási viszonyok közt fokozottan fárasztó volt. A repülőtéren bombaládák tömegei tornyosultak. Gépeink bemelegített motorokkal, bombákkal, üzemanyaggal a legnagyobb terhelésig megrakva várakoztak. A gépszemélyzet felöltözve, teljes rádió- és telefonkészültség, és mindenkin a magabiztosság boldog nyugalma volt látható. Nehéz, fárasztó időszak volt, de mindannyian ma is örömmel emlékezünk vissza minderre. A légierők parancsnokságától március 16-án futott be hozzánk a parancs: ellenőrizzük, hogy a Kaposvár melletti repülőtér milyen mértékben áll víz alatt és állapítsuk meg, hogy az épületeket és gépállományt milyen mértékben veszélyezteti az árvíz. Visszatérőben megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a Kapós és Koppány folyammá dagadt, a Sárvíz helyén pedig valóságos tenger tárul szemeink elé. Ekkor már tudtuk, hogy nagy feladat hárul reánk ebben a küzdelemben. Az árvíz terjedésének ellenőrzésére, valamint annak megállapítására, hogy hol a legnagyobb a veszély, következéskép hol a legsürgősebb a segítség, egyedül és kizárólag a repülőgép alkalmas. Az árvízvédelem országos kormánybiztosa, vitéz Bonczos Milclós államtitkár, azonnal felismerte a repülőgépben azt az eszközt, mely a védelmet legfelső helyen szervező és irányító számára a gyors és átfogó áttekintést egyedül biztosítja. Március 23-a és április 15-e között, 22 nap alatt, az árvízzel való küzdelem legválságosabb napjaiban 11 alkalommal vette igénybe a repülőgépet és összesen 16 és fél órát repült velünk dermesztő hidegben, huzatos, minden kényelmet nélkülöző katonai gépeinken. A repülőgép fontosságát a legjellegzetesebben kidomborította a kormánybiztos március 28-i repülőútja, amikor a Zagyva folyása mentén végzett felderítés alapján úgy döntött, hogy Újszászt nem kell kiüríteni, hanem a védekezést a községtől északra szervezik meg. Meg kell gondolni azt is, hogy a víz távbeszélő- és távíróvezeték-oszlopokat döntött ki, postahivatalokat öntött el, teljesen körülvette a községeket, mint ez Adony, Makád. Madocsa és sok más község esetében előfordult. Ilyenkor azután minden összeköttetés megszakadt a külvilággal. Az illetékes hatóságok a veszélyt