Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVI. Lupkovics Brunó: Árvízi tapasztalatok

/ ÁRVÍZI TAPASZTALATOK 169 már le van verve, a közöttük megmaradó, még nem biztosított töltésrész esetleges erősebb elázásából származó átszakadásnál könnyebben boldogulunk, mintha hosszabb köz marad a pallósorokkal biztosított töltésrészek között vagy után. Közben azonban a baj továbbterjedt. Üjabb munkahelyek beállításával a veszélyeztetett szakasz frissen keletkezett végét igyekeztünk megfogni. A munka beosztását és menetét az ábra mutatja. A 4 m-es szakaszok elkészültével a kimaradt részek pallósorral való biztosítása következett, úgyhogy végül összefüggő fal keletkezett. A szádfal mögé szálas trágyát és szalmát helyeztünk, majd a pallók magasságáig száraz homokos földet döngöltünk be vékony, a víz felé gyengén lejtő rétegekben. A száraz föld kitermelésénél kisebb nehézség jelentkezett. A föld a felső 15—20 centiméter vastag rétegben már felengedett, de alatta keményen meg volt fagyva. A fagyott földet nem lehet felhasználni. Rögös, nagy hézagtartalma miatt tehát nem kívánatos a töltésben elhelyezni, mert az átszívárgást megkönnyíti. De azért, sem célszerű a használata, mert a benne lévő fagyott vízrészek megolvadnak és eláztatják az erősítendő töltésrészt. így csak a felszíni részeket használhattuk, miért is nagyobb területről és távolságról kellett a fagytól felengedett homokot szállítani. A pallósor átlagban 1-5 m-re hatolt be a töltés testébe, a teteje pedig 15—20 centiméterre állott ki a vízből. A 4. kép már a vízszint leapadása után mutatja a pallósort a főcsatorna felől felvéve. (XXXIV. képoldal.) A munka befejeztével a csúszás teljesen megszűnt, bár szivárgás és egyes kisebb csurgások még tapasztalhatók voltak. A pallósor bedőlés ellen való kikötése nem vált szükségessé. Megfigyelése céljából karókat ütöttünk le a töltés egészséges oldalába és időnként ellenőriztük a pallósor tőlük mért távolságát. Az állandó megfigyelés azt mutatta, hogy a pallósor biztosan áll. A jeges árhullám gyorsan apadt. A tetőzés utáni reggelre már 36 cm-rel, a rákövetkező napra 60 cm-rel csökkent a vízállás. Azonban felülről újabb árhullám érkezését jelezték. Ezért az apadás ideje alatt sem maradhattunk tétlenül, annál kevésbbé, mert a víz lassú áradással jött, tehát hosszabb ideig tartó árhullámra kellett számítani, ami az átázás veszélyét fokozza. A meggyengült töltést tehát jobban kellett biztosítani. Ezt azáltal értük el, hogy a pallósort most már mélyebben vertük le, amíg csak a pallófejek szétforgácsolása nélkül lehetséges volt. A pallósor mögötti földtöltést még jobban tömörítettük és felkészültünk rá, hogyha a meglévő biztosítás nem mutatkoznék elegendőnek, egy második pallósort verhessünk le. Az egyszeres, hornyolás nélküli pallósornak kétségtelen hátránya, hogy az egyes pallók közötti illeszkedés nem tökéletes — főleg éjjel-nappali erőltetett és gyakorlatlan munkásokkal végrehajtott leverés esetén. Az illeszkedés hiányossága miatt az átszivárgás elkerülhetetlen, de azért így is lényegesen csökken. Az újabb árhullám alatt a töltés szivárgása már csak kismértékben jelentkezett és a csúszásban semmi változás sem mutatkozott. A veszélyeztetett töltésszakaszt természetesen állandóan a legnagyobb gonddal figyeltük. Minden hasonló munka sikerének első feltétele az, hogy a töltés szivárgását azonnal észrevegyük. Ezért a jó árvédelemhez kétségtelenül a gátak jól kioktatott és gondosan, sűrűn ellenőrzött segédőrökkel való felügyelete szükséges. Az első baj