Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIV. vitéz Geredy Emil: A Zagyva és a Tisza közötti árvízvédelmi munka. A jégrobbantás technikája

156 VITÉZ GEREDY EMIL a) a víz felületén lévő jégtakarót és b) a fenékjeget, mely rendesen veszedelmes jégtorlaszok okozója. Jégtakarók robbantásánál a töltetet rendesen 1—2 m-nyire helyezzük a jég alá. így érjük el a leggazdaságosabb hat4st, mert a robbanáskor a vízben keletkező nj-omást is kihasználjuk. A jégtakaróba beeresztett, vagy rajta szabadon fekvő tölteteket rendszerint csak lékek kirobbantására alkalmazzuk. Fenékjeget, vagy olyan jégtömböket, amelyek a fenékig nyúlnak, a fenékre helyezett töltettel kell robbantanunk. Jégrobbantásokhoz használhatunk puskaport vagy heves robbanóanyagokat is. A puskaporos töltet aránylag kis lyukat üt ugyan a jégbe, de messzire terjedő, sugárirányú repedéseket okoz. A heves robbanóanyagok nagyobb, élesen határolt átütéseket eredményeznek, de repesztőhatásuk csak kis terjedelmű. A töltetek nagysága a jég vastagságától, minőségétől (jégtakaró vagy fenékjég) és attól a mélységtől függ, amelyre a töltetet a jég szabad felülete alá helyezzük. A töltetet próbarobbantással állapítjuk meg. A próbarobbantások végrehajtásához a következő adatok szolgáltathatnak támpontot. Lőpornál: mélység jégvastagság a jégtakaró alatt töltet 30 cm 1 m 1-5—2 kg 45 „ 1-5 „ 3 60 „ 2 „ 4 Előnyös, ha a nem szabványos robbanóanyagból álló tölteteket 0'3—0'5 mm vastag bádogedénybe helyezzük, amely megóvja a robbantószert az átnedvesedéstől. A robbanás így biztosabb és hatásosabb. Ha bádogszelencéink nincsenek, vízhatlan fürdőbe áztatott faedényekbe helyezzük a töltetet. A tölteteket rendesen csoportonkint, egyidőben robbantjuk. Ilyenkor durranó gyujtózsinórt vagy villamos gyújtást alkalmazunk. Az egyidőben robbantandó aknák számát a helyi viszonyok erősen befolyásolják. Sok töltetnek egyidőben való robbantása növeli a robbantóhatást. Néha viszont csak kevés töltettel is lehet eredményt elérni. A töltetek elhelyezésére fúrjunk a jégbe lyukat, vagy vágjunk léket. Fenékjég fúrására 2 — 3 m hosszú, 15—20 cm vastag, vas-saruval ellátott cölöpöt használunk. A lékeket jégvágó fejszével, feszítőrúddal vagy csákánnyal készítjük. Jégtakaró robbantásánál a tölteteket vagy kötelekkel, vagy lécekre erősítve engedjük a jégtakaró alá. Ez legtöbbször hidak, víziművek, hajózóutak jégtelenítésekor fordul elő. Jégtorlaszok megbontásánál a torlaszon keresztül, lehetőleg a folyam sodrában (mert itt leggyengébb a jég és legnagyobb a víz eleven ereje), 20—40 m-es csatornát robbantunk ki. A csatorna kirobbantása csak akkor jár eredménnyel, ha a jégtorlasz alatt legalább is 2 — 3 km-nyi szakaszon sík víz van, ahová a felülről jövő jégtáblák leúszhatnak.