Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Siklósi Szabolcs: A Sajó, Zagyva és Tarna 1940. évi árvizei

140 SIKLÓSI SZABOLCS Jászberény természeti adottságánál fogva védett, mert az árapasztóképen működő Nagy-Ér a város belsőségeit megóvja. (A Zagyva-Tarna szögének ármentesítési munkálatai 1941-ben nagy erővel megindultak és az egész Zagyva-folyóra ki fognak terjedni.) A kisebb községek teljesen ki vannak szolgáltatva az árvíz kártételeinek. Űjszásztól kezdve a Heves-Szolnok-Jászvidéki Társulat védművei nyújtanak biztonságot. A Tarna vízgyűjtője a Zagyvába ömlésnél 2050 km

3. Árvízi hozama 200 m

3/secig terjed. A Tarna-folyó a budapest—miskolci vasútvonalon alul Jászdósáig az Alsótamavölgyi Vízitársulat kezelésében van és így egy kiragadott szakasza mellékvízeivel együtt megfelelő műszaki felügyelet alatt áll. A miskolci kultúrmérnöki hivatal az 1940. évi árvédekezésnél a Sajó-folyó Hét községi, és a Zagyva hatvani szakaszán működött közre. A Tarna-folyó árvizére vonatkozó adatokat Szilágyi János igazgató-mérnök úr bocsátotta rendelkezésemre. Szívességéért ezúton is köszönetemet fejezem ki. A Sajó és a Bódva árvize. Az árvíz sokkal nagyobb aggodalmat keltett, mint más években. A meglévő árvédelmi művekben alig bíztunk. A Sajó 1937-ben olyan váratlan megpróbáltatást jelentett már egyszer, hogy hasonló méretű árvíznél nem sok sikerrel védekeztünk volna. A bánrévei vízmércén 1937 november 13-án 415 cm-es tetőző vizet mértek és így alig akartuk elhinni, hogy az 1940. március 28-án leolvasott 361 cm már a áradás tetőfokát jelentette. Az előjelek a Sajó felső szakaszán kedvezőek voltak. A befagyott folyó jege legnagyobbrészt az áradás kifejlődése előtt levonult. A putnoki malom rőzsegátjánál lehetett számítani torlódásra. Ennek kialakulását azonban idejében tett intézkedéssel elhárítottuk. A malomzsilippel megemeltük a vizet és a jeget összetörettük, így a jég kártétel nélkül levonult. Napról-napra éjszakai lehűlés csökkentette az olvadást és így elhúzódó árhullám alakult ki (március 25—-30). A föld fagya csak a felső 20—30 cm-es rétegben engedett fel, az árvédelmi gátak északi oldalán a fellágyulás mélysége a 10 cm-t sem érte el. Ez nagy segítség volt. A védekezésnél a fagyott föld ugyan lehetetlenné tette a szádpallók leverését, de a legerősebb csurgások a féreglyukak mentén sem tudtak továbbfejlődni. A fagy javunkra dolgozott. A tartós árvíznél a gát teste csak a leggyengébb helyein ázott át és a viszonylag alacsony vízállásnál ezeknek védelme sem ütközött nehézségbe. Az ár levonulása napján is havazott. Március 30-án télies időben fejeződött be a gátvédelem. A védgátak tehát várakozáson felül megfeleltek. Egyetlen gátszakadás volt, azonban azt sem a Sajó árvize idézte elő, hanem a sajónémeti öblözetben a Hangony-patak hátulról felgyülemlett vizének nyomása. Ezen a szakadáson át a felgyülemlett víz az árvíz levonulása után gyorsan kifolyt. A Bódva -folyó betorkolásán alul már nem volt ilyen kedvező a tavaszi áradás. Március 28-án eddig soha nem tapasztalt hatalmas árhullám vonult le a Bódván.