Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XII. Serf Egyed: A Hernádvölgy és a Ronyva-patak 1940. évi árvize

136 SERF EGYED Tanulságok. Az előadottakban igyekeztem a Hernád árvizének lefolyásáról képet adni. Az ilyen elemi csapások után még a laikus közvélemény is megmozdul és keresi az utakat, amelyeken az árvíz pusztítása elkerülhető. Még inkább kötelessége ez a mérnöknek, akinek hivatása az árvizek elleni védekezés. Az ármentesítés módjai ismeretesek. A megvalósítás kizárólag gazdasági kérdés. Sajnos, a Hernád-völgy keskeny, a folyó árterülete viszonylag kicsi. Az ármentesítés kérdése szorosan összefügg a folyó szabályozásával, mert a Hernád gyorsan változtatja a medrét és ármentesítő töltések a meder rögzítése nélkül okszerűen nem is lennének létesíthetők. A Hernád-szabályozás kérdése évtizedek óta foglalkoztatja mind az érdekelteket, mind az illetékes kultúrmérnöki hivatalt. A parti birtokosok saját erejükből képtelenek a folyóméterenként 40 — 60 pengő költséget jelentő partbiztosítóművek létesítésére. A károk pedig évről-évre megismétlődnek, néha egy évben többször is. Nemcsak a mezőgazdasági termelés bizonytalan, hanem amint láttuk, megszakad a közlekedés is úgy, hogy az ármentesítés és ezzel kapcsolatban a meder szabályozása, rögzítése, előbb-utóbb feltétlenül megvalósítandó. Állami kezelésbe kell venni a Hernádot és fokozatosan, 15—20 éves programm keretén bélül, ármentesíteni a völgyet és végrehajtani a szabályozást. A jeges árvíz tanulságaiból a következőket szeretném kiemelni. A jeges árvizeket a torlaszok okozzák, tehát világítsuk meg néhány szóval a torlaszok eltávolítását és ami még fontosabb, a torlaszképződés megelőzésének kérdését. A jeges árvizek elleni védekezés leghatékonyabb módja a torlaszképződés megelőzése lenne. Sajnos, teljes értékű eszközünk nincs erre. A folyó szabályozása kétségtelenül jelentős mértékben csökkenti a torlaszképződés veszedelmét, mert a rossz gázlókat és a túlságosan éles kanyarulatokat megszünteti, azonban teljesen nem küszöböli ki a torlaszképződés lehetőségét. A duzzasztóművek felett törvényszerűen keletkeznek torlaszok. Ennek az az oka, hogy a duzzasztott víztükör vastag jéggé fagy, szilárdan támaszkodik a partokra és nehezen távozik. A folyó duzzasztatlan, tehát nagyobbesésű szakaszáról érkező jég ebben a jégpáncélban megakad. Ha a duzzasztómű mozgatható szerkezettel épült, rendes jelenség, hogy a torlaszképződés hírére a kezelőszemélyzet valamennyi zsilipnyílást szabaddá teszi, hogy a jég „könnyebben" vonuljon le. A zsilipnyitás eredményeként természetesen kifut a torlasz alól a víz és még szilárdabban megül, addig, amíg felülről elegendő víz nem érkezik ahhoz, hogy megemelje és továbbúszt assa. Kívánatos lenne a duzzasztóművek engedélyesei számára olyan zsilipkezelési utasítást kiadni, amely egyrészt a duzzasztómű felett megbontandó jégtükör terjedelmére, másrészt a jégelvonulással kapcsolatos zsilipkezelésre vonatkozólag tartalmaz megfelelő előírásokat. Ha már keletkezett torlasz, eltávolításának egyetlen használatos módja a robbantás. Tapasztalatom szerint csak kisebb vízfolyások jégtorlaszai robbanthatók sikeresen. Nagyobb folyók — mint például a Hernád — olyan hatalmas jégtorlaszokat raknak, amelyeknél a robbantás csak látszólagos eredménnyel járhat. A Hernádon