Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XI. Goda László: Kárpátalja folyóinak 1940. évi tavaszi árvizei

KÁRPÁTALJA FOLYÓINAK 1940. ÉVI TAVASZI ÁRVIZEI.

1 (1 ábrával.) írta: GODA LÁSZLÓ. Kárpátalja folyói jellegük szerint kétfélék. Az első csoportba sorozhatok az Uiig, Latorca és a Borzsa. Ezeknek felső szakasza torrens jellegű, alsó szakaszukon azonban már kisesésű síkvidéki folyók. A második csoportba tartoznak a máramarosi folyók, éspedig a Nagyág, Talabor, Tarac és Felső-Tisza. Ezek a folyók már teljes hosszukban hegyvidéki, torrens jellegűek. Árvizek szempontjából az előbb felsorolt folyók a veszélyesebbek. Az 1939/40-i tél aránylag későn köszöntött be Kárpátalján. Az első hó november 27-én esett le. Ettől az időtől március 12-ig összesen átlag 200 mm körüli csapadéknak megfelelő hótömeg hullott le. A havazások megindulása előtt már elég nagy hidegek voltak és így a hótakaró keményre fagyott talajra került. A tél folyamán nem volt ritkaság a —30 fok körüli hideg sem. A vízfolyásokat vastag jégpáncél fedte, a kisebb medreket pedig színültig befújta a hó, amely az alatta lévő jégkéreggel összefagyott. Ilyen körülmények között előrelátható volt, hogy az olvadás beálltával igen nagy árvizekre kell számítani. A kivételes nagyságú árvizek országszerte valóban be is következtek. Egyedül Kárpátalja volt kivétel. Noha itt feküdt a legnagyobb hótömeg, mégsem számolhatunk be rendkívüli árvizekről. Ezt a szerencsés körülményt, — amint a későbbiekben látni fogjuk, — az időjárás kedvező alakulásának köszönhetjük. Az első meleg napok minden átmenet nélkül március 14-én köszöntöttek be. A meleggel együtt megjött azonban az eső is, amely még inkább növelte az amúgyis súlyos árvízveszélyt. A meleg eső igen gyorsan olvasztotta a hótakarót, azonfelül növelte a lefolyó vízmennyiséget is, és ami a legnagyobb baj volt: az olvadás a síkságon és a magas hegyekben is egy időben indult meg. Kétnapi esőzés után, március 16-án, a folyók és patakok jégpáncélja engedett és megindult a zajlás. Méter vastagságú és 5—6 méter átmérőjű jégtáblák szaladtak óriási tömegben és nagy sebességgel. A jég általában a partokkal szinelő vízszint mellett vonult le. Ezeknek a tekintélyes szállító vízmennyiségeknek köszönhető, hogy a jég nagy tömege ellenére is csak kevés helyen keletkezett torlasz. Csak három nagyobb jégtorlaszról számolhatunk be: a Borzsa folyó dolhai, a Tarac folyó királymezői és a Huszt-jxitalc huszti torlaszáról. Az első kettő magától 1 Előadta a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályának 1940. november 5-i ülésén.