Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - X. Mantuano József: A Sió, Sárvíz és Kapos 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése
118 MANTTJ ANO JÓZSEF előtt. A felülről jövő víz március 14-ére le sem érhetett Borjádhoz. Itt a nagyvizet a jobbparton betorkolló Donát-patak okozta, mely az egész völgy szélességben ömlött alá, elsodorta a nagydorog-kölesdi th. út vasbetonhídját és március 15-én átszakította Uzdnál a Sió töltését (10. kép). Tehát az aránylag jelentéktelen Donátpatak a 120 m 3/sec vízemésztésre méretezett Sió-mederben olyan árvizet okozott, amely töltésszakadással járt! Megjegyzem, hogy a Donát-patak középvízi medre 8'6 m 3/sec vizet vezet. Borjádon a vízszinemelkedés ugrásszerű volt: március 12-én a vízállás 270, március 13-án 320, március 14-én 554 cm. A Simontornyánál, Pálfánál és Uzdon a Sárvíz árterébe jutott víz Kölesdnél elrombolta a paks-kölesdi (612. sz.) törvényhatósági úton a Sárvizén levő hidat. A víz az ártérben olyan magasra emelkedett, hogy a Sió-töltés átvágásával a Siómederbe lehetett a víz egyrészét visszaterelni. A felső szakaszon kiömlött víz túlterhelte a Sárvíz-csatornát, Sióagárd fölött 5 km-re a töltés átszakadt és a kiömlő víz, továbbá azok a belvizek, amelyek Kölesdtől húzódtak lefelé, a Sió és Sárvíz összetorkollásánál a két víz közt épült Sióagárd községet fenyegették elöntéssel (6. ábra). A községet körgáttal vették körül és az egyetlen kijáró útját nyúlgáttal védték az elöntés ellen (11. kép). A rendkívül kényes helyzeten az segített, hogy a Sárvíz töltése a Sió-torok közelében átszakadt és a víz a balparton elterülő mélyebb fekvésű területeket öntötte el. A Sió és a Sárvíz között az ú. n. Szigetben összegyűlendő magas belvizet a Sárvíz töltésének március 23-án történt átvágásával vezették le a Sárvízbe, ahonnan a víz az említett szakadáson keresztül az Ágostonpuszta körüli ártérbe folyott (12. kép). A víz elöntötte Ágoston- és Palánk-pusztát, továbbá Mözs és Tolna község határát, a budapest-eszéki állami utat és a sárbogárdszekszárdi vasútvonalat, úgyhogy a forgalmat be kellett szüntetni rajta. Sióagárd községet és 2000 lakosát ilyen módon sikerült az áradástól megmenteni. Ez volt az egész árvédekezésnek — a simontornyai bőrgyár megmentésén kívül — az egyetlen komoly sikere. A szekszárdi szakaszon az árvíz különösen kellemetlen volt, mert itt már a Duna magas vízállása is érezhető volt és az elöntés soká tartott. Számottevő vízszincsökkenés csak április 4-e körül következett be. Ha felülről nem jött volna víz, a Duna jeges árvize +6'70-es vízállást jelentett volna a szekszárdi közúti hídnál, ami magában is súlyos feladat elé állította volna a védekező társulatot. A vízállási adatokat vizsgálva majdnem szerencsének kell tartanunk a bekövetzett töltésszakadásokat, mert így a Sió—-Sárvíz árvize tározódott és késleltetve érkezett csak Szekszárd alá. A Dunatoroknál, Szekszárdon, a tetőzés március 21-én következett be. Ezzel szemben a 4-40 km—el feljebb levő Sióagárdon a szakadások miatt március 26-án volt a tetőzés. Ekkor érkezett meg a Sió-Sárvíz árterében szétterült víz a sziget csúcsához és mivel másfelé folyni nem tudott, felduzzadt és a már említett átvágáson át visszaömlött a Sárvíz-mederbe. A Szekszárd fölött jobbparton betorkolló Völgységi-árok, Kölesden a Hidaspatak, Uzdon a Donát-patak ugyanaznap, március 14-én, egyszerre hoztak rendkívüli nagy vizet és a Sió alsó szakaszának a medrét szinte teljesen megtöltötték. A nagy víz azonban zavartalanul folyott le a Dunába, mert a jeges árvíz hatása csak március 19-én kezdett mutatkozni (9. táblázat) amikor a jégtorlaszok miatt
