Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - X. Mantuano József: A Sió, Sárvíz és Kapos 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése

A SIÓ, SÁRVÍZ ÉS KAPOS ÁRVÍZÉ 113 az ár az Esterházy-uradalom ipartelepeit. Összedőlt 41 ház, megrongálódott 99 épület. A vármegye készítette kimutatás szerint az épületekben okozott kár 111.700 P volt. Az egész Kapos-völgyet mintegy végigsöprő rendkívüli nagy ár nem hagyta érintetlenül a völgy szélén húzódó budapest—fiumei vasútvonalat sem. Március 14-én megszakadt az összeköttetés Kaposvár és Taszár állomások között, mert a megáradt Kapós vize elérte a töltés koronáját, majd délután 4 óra után mintegy 700 m hosszon teljesen víz alá került a pálya. Március 15-én reggelre Dombóvár és Kaposvár között a pálya minden alacsonyabb pontja víz alatt volt. Baté és Attala—Csoma állomások között (a 870/90 szelvényekben) mintegy 800 m-en 120 cm magas víz állott a sínkorona felett. A 46. sz. őrháznak az ablakpárkányáig ért a víz. A völgyben lévő hatalmas víztükrön — főleg a március 15-én feltámadt szélvihar folytán — erős hullámverés keletkezett, amely elhabolta a völgyet haránt elzáró újdombóvár—pécsi vonal töltését, úgyhogy a pálya mintegy 250 m hosszban átszakadt. Üjdombóvár és Sásd között megszűnt a forgalom. Átszakadt az újdombóvár—bátaszéki vasútvonal töltése is (3. kép). Az elmosott pályarészek helyreállítását csak március 18-án tudták megkezdeni és Dombóvártól Pécs felé az első vonat csak március 21-én indulhatott meg. A forgalomban 6 nap teljes kiesés volt. A Dombóváron március 16-án tetőző víz továbbhaladt a Kapós völgyében Tolnanémedi irányába, veszélyeztetve hidakat, töltéseket. Simontornya és Újdombóvár állomások között március 17-én a forgalmat be kellett szüntetni. A pályával párhuzamosan haladó ár Döbrököz, Kurd —Csibrák, Szakoly, Hőgyész, Hidegkút, Pincehely állomások között a pályát több helyen egészen a sínkoronáig elborította. A dombóvári ú. n. békatói (1571/2. sz.), a pincehelyi (1102/3. sz.) és a tolnanémedi (1039/40. sz.) 30 6 m nyílású Kapos-hidak ellenfalait annyira veszélyeztette az ár, hogy éjjel-nappal külön helyi anyagvonatokkal hordatták a helyszínre a terméskövet és csak állandó védekezéssel lehetett a hidakat az elpusztulástól megmenteni. A leszakadt rézsűt lezáró kőkúpokat terméskővel pótolták, hogy a víz a szárnyfalakat meg ne kerülje. A rendes forgalmat csak március 21-én sikerült ezen a vonalszakaszon helyreállítani. Nem sikerült azonban megmenteni a tamási—keszőhidegkúti vasútvonal (10/11. sz.) Kapos-hídját (4. kép). Az ár alámosta és megkerülte a híd ellenfalait és a töltést mindkét oldalon átszakította. Az ellenfalak megbillentek és az egész 20 m nyílású vasszerkezet meggörbült. Az ár lehúzódása után az ellenfalak előredőlése tovább tartott és végül az egész szerkezet a Kapósba zuhant. Hasonló sors érte a szekszárd—tamási (622. sz.) törvényhatósági úton lévő szakályi Kapos-hidat (5. kép). Itt a baloldali ellenfal mosódott alá és a hídszerkezettel együtt zuhant bele az árba. Nagy zavarokat okozott a rendkívüli tavaszi víz a Kapós egyik jelentékeny mellékvö!gyében, a Na gykoppány-patak mentén, ahol a mederszabályozást 1931-33ban hajtotta végre a tolnamegyei Nagykoppány-patak Társulat. Ekkor a medret 22 m

3/sec vízmennyiség emésztésére képezték ki. Az árvíz levezetésének érdekében aránylag nagy medret kellett kiásni, amely az év nagyobb részében kihasználatlanul áll, mert az állandó kisvíz alig éri el az Г0 m

3/sec vízmennyiséget. Nagy szárazság idején 80 1/sec-ra (!) csökkenik. A patak típusosán csapadékvizekből táplálkozó vízfolyás. A rendkívüli hideg télen a meder jóformán Vízügyi Közlemények. 8