Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - X. Mantuano József: A Sió, Sárvíz és Kapos 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése

A SIÓ, SÁRVÍZ ÉS KAPOS ÁRVÍZÉ 105 3. TÁBLÁZAT. A Kapos-csatorna vízemésztő'cépssségére votuitkozó adatok. Szelvény FenékVízoszlopVízSzelvény szélesség magassag Rézsűhajlás mennyiség к m ш m m/

3 sec 0-000—22-000, a tokolattól Koppánvtorokig .... 9-50 3-75 1 1-5 6416 22-000—46-700, a csurgói hídig 7-20 3-75 1 1-5 52-58 46-700 —63-300, a Baranya-csatornáig 5-50 3-75 1 1-5 52-03 63-300—74-900, a nagylóki hídig 2-80 3-10 1 1-5 26-73 74-900—83-300, a homoki hídig 1-80 3-10 1 1-5 21-36 83-300—85-080, az Orcy-patakig 1-80 3-10 1 1-5 21-36 85-080—90-900, a kallói hídig 1-20 2-30 1 1-5 11-76 90-800—96-300, a keceli hídig 100 2-30 1 1-5 6-80 A Sárvíz vízgyűjtőjében kedvezően befolyásolja a lefolyást, hogy a Gajának a Fehérvár fölötti szakasza és a Sédnek Papkeszi fölötti szakasza jelenleg elhanyagolt állapotban van, tehát ezekről a területekről a vizek az elkerülhetetlen kiöntések folytán csak késleltetve kerültek lefolyásra. A felsorolt adatokhoz még csak azt óhajtom hozzáfűzni, hogy a szervezett árvédelem és a kiépített töltések a Sió balpartján a simontornyai vasúti hídig, a Sárvizén mindkét parton a kölesdi hídig terjednek. A Sárvíz felsőbb szakaszán, valamint a Kaposon is vannak kiépített töltések, azonban ezek inkább nyári gátak. Árvédelmi szervezet nincs. Meteorológiai viszonyok. Az aránylag kedvező mederviszonyokkal szemben az időjárási viszonyokról nem lehet ugyanezt elmondani. A három vízrendszer közül a Kapós, a Sárvíz és a Sió alsó szakaszának vízjárása aránylag igen szélsőséges. Állandó forrásvizeket alig vezetnek, ezért a kisvíz igen kicsiny, viszont a csapadékvizek hatására levonuló nagy vizek aránytalanul nagyok. A Kapós szabályozott medrében Pincehelynél 1935 nyarán észlelt igen alacsony vízállás 0'28 m körül mozgott, amikor 0 46 m

3/sec volt a vízlefolyás. A számított közepes nagy víz, amire a medret méretezték 64 m

3/sec. A kisvíz és a közepes nagyvíz aránya 139, ami egyrészt kedvezőtlen, másrészt élénken mutatja, hogy a levonuló víz nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól. Az 1939 őszi időjárás már igen kedvezőtlen volt. Megjegyzem, hogy december folyamán számottevő csapadék csak a hónap első felében volt, 19—20-áig. Az állandó fagy pedig december 15-én kezdődött (4. és 5. táblázat.) A Sió vízgyűjtőjét, a Balatont és Zalát, nem tüntettem fel, mert az onnan származó víz elsősorban a siófoki zsilip kezelésétől függ. A csapadékadatok szerint tehát a rendkívüli telet csapadékos ősz előzte meg, és a talaj már a tél előtt telítődött nedvességgel.