Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - IX. Tavy Lajos: Néhány kisebb folyónk árvize
NÉHÁNY KISEBB FOLYONK ÁRVIZE 97 haladó árvízzel szemben sok helyen csaknem elégtelennek mutatkozott, úgyhogy nyúlgátakkal kellett védekezni. Különösen nehéz helyzetbe került Martos község, ahol a védtöltésnek egy régi Nyit ra medret keresztező szakaszát csak komoly szádfalazással lehetett megmenteni (XXII. képoldal). A jég levonulása és a hó olvadása egyidejűleg következett be. A belvizek mennyiségét a Vágduna mentén nagyban növelték a fakadó vizek. A belvízcsatornákban a megengedettnél lényegesen nagyobb vízszínek léptek fel, aminek következtében a csatornák mentén lévő depóniák átszakadtak és újabb területek kerültek víz alá. * * * A dunántúli vízfolyások közül Baranyában a Karasica mintegy 9200 kat. holdat öntött el. A Zala-io\yó március hónapban, majd másodízben júliusban okozott rendkívüli árvizeket. Tavaszi árvize mintegy 37 és félezer kat. hold területet öntött él, melyből 21.500 hold esett a Kisbalaton Vízrendező Társulat árterére (3. ábra, XXIII. képoldal.) A tavaszi árvíz március 13 és 18-a közt zajlott le és a tetőzés időpontjában mért tömege 210 m 3 volt másod per cenkint az eddig ismert 100 m 3/sec-mal szemben. A legnehezebb feladat itt is a jégzajlással és jégtorlódással szemben való védekezés volt, amellyel kapcsolatban tarthatatlan helyzet alakult ki a Zalaapáti közelében lévő törvényhatósági út 40 m hosszú és mederpillérekkel három nyílásra megosztott vasbetonhídjánál. Ez a híd már ezt megelőzőleg is három ízben okozott jégtorlódást és ennek következtében gátszakadást. A Kisbalaton Társulat teljes készenlétben várta az árvizeket. Március 4-től kezdve csákányozással, csáklyázással és részben robbantással dolgoztak — alulról felfelé haladva — a Zala jegének eltávolításán. A meginduló jégzajlásnak az említett híd volt a fő akadálya, melynek nyílásait semmilyen módon sem sikerült szabaddá tenni. A Zala jege március 14-én este egyszerre, óriási táblákkal indult meg és nagy sebességgel rohanva, útjában minden akadályt és műtárgyat elrombolt. A feltorlódott jeges víz a töltéseket több helyen átszakította és a mentett ártéren folytatta romboló útját. Március 16-án az árvíz a Kis-Zala jégtáblákkal eltorlaszolt zalaapáti közúti vasbetonhídját mosta körül és az országút helyén mintegy 70 m hosszú szakadás keletkezett (XXIII. old., 7. kép). A levonult árvíz eddig nem tapasztalt pusztító erejének főoka a partokkal összefagyott vastag jég volt és az a körülmény, hogy a máskor 5—6 nap alatt eloszló jégtömeg ezúttal 24 óra alatt vonult le, ugrás- és lökésszerűen, amint egy-egy kereszt akadálynál közben még megtorpant. Az árvíz a Balaton közelében, a keszthelyi vasútvonal mentén, 10 cm-rel állt a vasúti töltés koronája alatt. Számtalan fényképfelvétel igazolja, hogy még a megállapított ártéren messze túlfekvő területek is sok helyt víz alá kerültek. A felbecsült kár mintegy 275.000 pengő volt. A katasztrófa bekövetkezése után a Kisbalaton Társulat mindenekelőtt elzárta a töltésszakadásokat, hogy a víz további kiáradását megakadályozza, Vízügyi Közlemények. 7
