Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VIII. aknaszlatinai György István: Az 1940. év gép belvízmentesítésének tanulságai

AZ 1940. ÉV GÉPI BELVÍZMENTESÍTÉSÉNEK TANULSÁGAI 85 Meg kell itt jegyeznem, hogy 301 l/sec alatti vízteljesítményű szivattyútelepek nem tekinthetők állandó jellegű, nagyobb terület korszerű belvízmentesítésére alkalmas szivattyútelepeknek. így megállapítható, hogy tulajdonképen csak 89 szivattyútelep jön nagy területek belvízmentesítése szempontjából számításba: ami azt jelenti, hogy 336 km

2-ként esik egy szivattyútelep. A szivattyútelepek összes vízemelőképessége a befogadó nagy vízállása esetén 204 ni

3/sec volt. így átlagban 1 km

2 ártérre 0-00766 m

3/see vízemelőképesség jutott. Összes szivattyútelepeink átlagévente 249,000.000 m

3 vizet emeltek át. Ez annyit jelent, hogy a 26.600 km

2 árterület km

2-jére eső vízátemelés 9360 m

3 volt átlagévente, ami az egész ártéri területre hullott 9-36 mm-es csapadékkal egyenlő vízmennyiség átemelését jelenti. Nem szabad itt azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az ártér vízgyűjtőterülete a tényleges ártéri területnél lényegesen nagyobb, úgyhogy jó megközelítéssel megállapíthatjuk, hogy a vízgyűjtőterületre vonatkozólag 3 — 4 mm csapadékkal egyenlő vízmennyiség átszivattyúzását eszközültük átlagévente. 1940-ben az átlagos szivattyúzásnál többet, kb. annak ötszörös vízmennyiségét emeltük át. Nem lehet kétséges, hogy 20 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiség átszivattyúzásával (egy nyári rövid zápor alkalmával lehullott vízmennyiség) komoly eredményeket elérni nem lehet. A befogadó folyók nagy vízállásainak tartamára csak a gépi vízfelemeléssel végzett belvízmentesítés jöhet szóba. Mivel pedig az 1940-es évben a befogadó folyók vízállásai hosszú ideig magasak voltak, meglévő gépi berendezéseinkkel számbajöhető eredményt elérni nem lehetett. Gépi belvízmentesítési felkészültségünk: 204 m

3lsec m

3ísec IIsec = 0 00766 —!— = 7-66 26.600 km

2 km

1 km

2 tehát elégtelen volt — úgyszólván elenyésző az 1940-es belvizek leküzdésének óriási feladatához képest! Amellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az így kiszámított gépi berendezés-intenzitás nem a vízgyűjtőterületre vonatkozik. A vízgyűjtőre vonatkoztatva ez az érték 2—3 l/sec km

2-re becsülhető. Elmaradottságunk a belvízátemelő gépi berendezések tekintetében akkor lesz főleg szembetűnő, lia a külföldi belvízmentesítések gépi felkészültségével hasonlítjuk össze. Az ezirányú német statisztika szerint 1937-ben a belvízmentesítési felkészültség tetőfoka Németországban 170 l/sec km

2 volt. Az egész német belvízmentesítés átlagos gépi intenzitása pedig 54 l/sec кт

г, amelyet 1937 óta, 5 év alatt 127 l/sec km

2-re határoztak el felemelni. Ha az eszközök elégtelenek, hiába minden tudás, erőfeszítés, a szükséges teljesítmény ^'j,,—

1/

5

0-ed részével eredményt elérni nem lehet. A fentiekből azt az eredményt szűrhetjük le, hogy Magyarországon még 3—4000 m

3/sec vízteljesítményű belvízátemelő szivattyúberendezésre volna szükség, hogy megfelelő felkészültséggel rendelkezzünk a mezőgazdasági termelésnek a belvizek ellen való megvédésére.