Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - VI. Tóth Magdolna: A Balatonvidék fejlődése

132 TÓTH MAGDOLNA a Balatonvidék, de egyúttal az egész ország kultúrájának emelkedését és országunk hírének rohamos terjedését is. A világháború végéig az állam részéről — a földmívelésügyi minisztériumot kivéve — nem sok történt a Balaton érdekében. A háború után azonban feléje fordult a kormány érdeklődése és az utolsó évek eredménye megmutatta, milyen értékes ez az érdeklődés. Különösen a közlekedés fejlesztése terén nagy a haladás. Egyik fontos állomása a fejlődésnek a balatoni műút kiépítése, ami 1925-től 1929-ig tartott, s e négy év alatt a Balatoni-körút építési kirendeltsége kb. 200 km új utat épített, összesen 7 millió pengő költséggel, amiből 140 km ma is állami kezelésben van. Az országnak ez az egyik legszebb műút ja a Velencei-tó mellett északra elhaladva, Székesfehérváron keresztül vezet Siófokra és közben Polgárdi előtt Balatonfüred felé is elágazik. Egyik legszebb része Tihany—Balatonfüred közt a komphoz vezető út. A Tihany—Szántód közt közlekedő komp korszerűsítése 1928-ban történt. Ma a komp Diesel-motorral jár és 12 gépkocsit tud egyszerre átszállítani a tavon. Már a múlté az a romantikus idő, amikor a másik parton várakozó utasnak még tüzet kellett gyújtani jelzés gyanánt. A balatoni hajózás is akkor lendült fel nagyobb iramban, mikor a kikötők építésébe az állam is belekapcsolódik. Az államkincstár az érdekeltekkel megegyezve egymásután vette át a már meglévő kikötőket : 1906-ban Fonyódot, 1908ban Balatonföldvárt, 1910-ben Balatonboglárt és 1911-ben Siófokot. Az átvett kikötőket kibővítette, átépítette, új mólókkal és rakodópartokkal látta el. Nagyban fellendült a balatoni vízi építkezés, amikor Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter felállította a Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelőségét. Kvassay Jenő, az állami víziügyek akkori vezetője, felismerte a fejlődése kezdetén álló Balatonnak gazdasági és szociálpolitikai jelentőségét ; az ő érdeme, hogy 1906 után egymásután épültek ki a legszebb balatoni kikötők. Ma már 11 állami kikötője van a Balatonnak (Siófok, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Szigliget, Révfülöp, Tihany, Balatonfüred, Alsóörs) és öt kikötőt kezel az érdekeltség hozzájárulásával a Felügyelőség (Szántódrév, Bélatelep, Tihanyrév, Almádi, Kenese). Keszthely és Badacsony kikötője Zala vármegye tulajdonában van s a vármegye is tartja fenn, Kenese Fővárosi Üdülő kikötőjét pedig a főváros kezeli. A felsoroltakon kívül még két kikötő van a Balatonon : Fonyód-Bélatelep kisjárműkikötője, illetve csónakmenedékhelye és a badacsonytomaji kis kikötő, amely csupán a teherforgalom céljait szolgálja s a kőbányához tartozik. Az összes balatoni kikötők száma tehát 21. A Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelőségének feladata nemcsak a balatoni kikötők építésében és fenntartásában áll, hanem tevékenysége kiterjed minden víziépítéssel összefüggő balatoni kérdésre is. Munkakörébe tartozik többek között a Balaton vízszínének szabályozása a Siózsilip segélyével és feladatköre kiterjed a partszabályozások és partbiztosítások műszaki kérdéseire is. A Balaton a hajózás szempontjából teljesen zárt terület, mert még abban az esetben is, ha a tavaszi nagyobb vízeresztések idején a Sióban megvan a kellő vízmélység, a hajóknak útját állja a siófoki táblás zsilip, s az utána kiképződött több mint két méter fenékesés, ezek miatt a hajók csak másfél kilométernyire közelíthetik meg a Balatont. így átmenő személy- és teherforgalomról a Sió hajózhatóvátétele előtt nem beszélhetünk. A balatoni hajózás tehát a siófoki táblás zsilippel