Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - VI. Tóth Magdolna: A Balatonvidék fejlődése

A BALATON VIDÉK FEJLŐDÉSE 127 utóbbi egy alámosott jardangon. A Kis-Balatonnak 1783-ban még széles nyíltvízi összeköttetése volt a Balatonnal, amelyen a térkép kompátkelést jelez. Az északi part községei az abráziós terraszon, vagy még feljebb feküsznek, ezekből szervesen nőnek le a part felé később az üdülőtelepek. Csak az érdekesebb dolgokat említem meg róluk. Révfülöp helyén például 1783-ban puszta volt. Zajlkától keletre pedig a következő megjegyzés olvasható : „Badhaus, Sauerbrun, gehört zu Zánka." Érdekes Tihany településének megfigyelése. Tihany alapítóit hadászati szempontok vezették elsősorban, mikor a községet a tóra meredeken leszakadó, délfelé lassan lejtő hegy tetejére építették. Tihany országunk alapításának első századaiban a kerszténység egyik fellegvára is volt a somogyi pogányokkal szemben. A félsziget azonban természeti szépségei mellett nagyon terméketlen, valószínűleg ezért pusztult el a tihanyi félsziget másik két községe, Apát és Üjlak. Előbbi a félsziget nyakát, utóbbi a Somogy felől várható támadásokat volt hivatva kivédeni. Az 1783-as felvételen a félsziget nyakán a következő felírás látható : „von K. Andreas erbaute Verschanz", ami bizonyítja, hogy Arpádkori királyaink is felhasználták harcaikban a sziget fellegvár jellegét. A félsziget melletti öbölben ezt a megjegyzést olvashatjuk : „Sind hier Rúdra

1 entdekt". Ujabb talány a tó vízállásingadozásaiban. Balatonfüred fürdőtelepe helyén a térképen a köv. felírást látjuk : „Zu Tichan gehörig Savanioviz, о. Sauerbrun." Balatonalmádi 1783-ban még Veszprém pusztája volt, úgyszintén Fűzfő is. A Balaton mocsaras vidéke és ingadozó vízállása a további fejlődés folyamán állandóan foglalkoztatta a vezető köröket. József nádor 1810-ben ismét megindítja a félbemaradt Sárvíz lecsapolást, melyhez a Kapos-völgyi és Sió-völgyi érdekeltség is csatlakozott. A munkát ekkor már az elaggott Krieger Sámuel helyett Beszédes József vette át, amint Zichy Ferenc gróf 1825-i beszámolójához mellékelt térkép aláírásán látjuk. Krieger leírásából és Zichy beszámolójából elképzelhető, hogy milyen volt a Sió a szabályozások megkezdése előtt. Siófoknál, mindjárt a Balaton torkában, a veszprémi káptalan kétkerekű malma állott töltésekkel fenntartva. A folyó völgye mocsaras, terjengő volt, úszószigetekkel megrakva ; a víz az ingó láp alatt el-eltűnt. A Zichy-féle jelentést kiegészíti a szabályozások eredményéhez készült kimerítő tervrajz, amelyet a siómenti érdekeltség elé terjesztettek. Beszédes a magyarázatban leírja az elvégzett műveleteket : a malmok fejének lejjebb szállítása, a siófoki malom elrontása, a Siómeder megtisztítása az úszó szigetektől egészen Ozoráig. Ezekkel a műveletekkel a Sió völgyének 5962 holdnyi bozótját szárították ki, a Balaton korábbi vízszínét pedig négy lábbal süllyesztették, s ezáltal a Balatonból 51.000 hold terület került szárazra. A terven meglátszik, hogy Krieger terveinek hatása alatt készült. A hosszszelvény alatt ott van a két elméleti fenékvonal. A felsőre ez van írva : „A Balaton színét függősen két öllel alább szállító fő Csatorna feneke minden egyszáz öl távozatra tíz vonást emelkedik." Az alsóbb vonalra pedig : ,,Az Ozorai malom alól lévő Siói szárító kész Csatorna fenekének folytatása egyszáz ölnyi hosszúságra nyolcvonásnyi emelkedéssel Balaton tavába, vagyis húszezernyi ölnyi hosszúságban. Ezen folyvást egyenlő mély fenékkel ki lehet szárítani egykor az egész Balatont tízezer holdon kívül." Kétségtelen, hogy a malmok gátkoronájának alábbszállításával több vizet tudtak a Balatonból kiereszteni ; középvízállásnál 1 Rúdra - Ruine = rom.