Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - V. Rohringer Sándor: A budapesti északi kikötő modellkísérlete

KIKÖTŐ MODELLKÍSÉRLETE 117 léseket és feltöltéseket okozhat, nem engedhető meg, ennélfogva a kikötőmedence feneke nem mozgó honiokból, hanem 2-5 cm vastag betonrétegből készült, amelynek felületét a medencefenék alakulatának megfelelően képeztük ki. A betonréteg alá homok fel töltőanyagot helyeztünk. Tekintettel voltunk a meder súrlódására is, amennyiben a betorburkolat felülete gondos simítást nyert, hogy érdessége lehetőleg megfeleljen a meder érdességi fokának. Megjegyezzük, hogy az érdesség megfelelő mértékét előzetesen különféle anyagból (parafin, gipsz, beton) készült, kísérleti modelleken tanulmányoztuk. Kísérleti eredmények. A modellben a lánchídi mérce 0, +1, -f-2, +3, +4, 4-5 vízállásainak megfelelő vízszinteket állítottuk elő a szükséges vízmennyiség bebocsájtásával s ezek mellett a kísérletek szerint a következő áramképek keletkeztek. A jelenlegi újpesti kikötő végén (a) a Dunából beáramló víz az új kikötőmedence beiktatása folytán keresztirányban (a—b) mozog az új medencében és onnan a medence alsó végén visszafolyik (1. 1 — 4. képeket). Míg tehát a jelenlegi állapot szerint az újpesti kikötő medencéjében nyugodt víz van, az a körülmény, hogy az új medence felső végén a víz beáramlik, az alsó végén pedig kifolyik, a nyugalmi állapotot teljesen megváltoztatja s olyan helyzet alakul ki, amely sem a hajózásra, sem az evezésre nem kedvező ; ugyanis a kísérletek szerint az új medencében átlag 60, sőt 70 cm/mp sebesség állott elő, amely a kifolyásnál 1-00 m-re fokozódott. Ez a 60 cm-es sebesség azonban nem vonatkozik az új medence egész szelvényére, hanem annak a balparti részén áll elő. A jobbparti részén ellenirányú forgók keletkeznek, amelyeknek sebessége 20—30 cm/mp ; ez a körülmény kedvezőtlenné teszi a helyzetet az evezőssport tekintetében, mert nem csupán az a hátrány áll elő, hogy az új medencében nem egyenletes a sebesség, hanem annak egyik partja mellett a másik parthoz képest ellentétes irányú vízmozgás keletkezik. A kísérletek szerint a régi újpesti kikötőben is megváltozott a víz nyugalmi állapota, mert ottan, amint az 1. ábrán látható, forgók keletkeztek, amelyek a nyugalmi állapotot megzavarták. Az 1. ábrán látható sebességek felszínisebességek és átszámításuk a modellből a valóságra V = V . A'

v\ szerint történt. A képletben V a valóságban előálló, v a modellben mért sebesség, V a modell mélységi kisebbítési mértéke és & a Duna és a modell vízszíneséseinek viszonya. A modell vízszínesése 0-00039. Végeredményben a kísérletekből szerzett adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a kettős kijárat semmi esetre sem kedvező az evezőssport szempontjából, de nem kedvező a hajózás szempontjából sem, mert a víz nyugalmi állapotát megzavarja, az újpesti medencében pedig nem kívánatos áramlásokat idéz elő. Amennyiben mind a két igényt : a hajózást és a csónakversenyt ki akarják elégíteni, akkor csak az alsó kikötőmedence bejárata maradhat meg, a jelenlegi bejáratot el kell zárni, ami által a kikötő nyugodt vízszíne biztosítva lenne. Ebben az esetben csupán az a csekély hátrány mutatkoznék, hogy a kikötő felső végében a vízszín 6—10 cm-el lejjebb száll az új medence beiktatása, illetve a felső bejárat elzárása folytán, s akkor a kotrásnak ennyivel mélyebbre kellene haladnia. A másik megoldás az volna, hogy a jelenlegi kikötő bejárata hagyatnék nyitva és a meghosszabbított új medence alsó végén nem volna bejárat. A két