Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - IV. Hidvéghy László: Szennyvíztermelőtelepek tervezése és üzeme

SZENNY VÍZÁTEM ELŐTELEPEK 119 vételével előírt többszöröse — általában 3— 8-szorosa — szabja meg. A kersztmetszet nagyságát lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy a vízsebesség mindig bizonyos határok között maradjon : ülepítetlen szennyvíznél kb. 0-30 m/mp az a sebesség, amely alá, és 1-60—2-00 m/mp, amely fölé nem szokás menni. Ha a vízmennyiség igen nagy szélsőségek között ingadozik, két vagy több párhuzamosan kapcsolt, külön-külön lezárható csővel érhető el. hogy a sebesség lehetőleg az említett határok között maradjon. Ha a befogadó élő vízfolyás, a nyomócső hosszát, illetve a kitorkolás helyét az a feltétel szabja meg, hogy a kifolyó szennyvíz minél rövidebb idő alatt, minél tökéletesebben keveredjék a liigító vízzel, hogy ezáltal a befogadóban iszaplerakodások és parti szennyeződések keletkezését megakadályozzuk. Folyóvíz esetén célszerű a nyomócsövet a sodorvonalig vezetni és a minél tökéletesebb keveredés előmozdítására köralakú kitorkolás helyett megfelelően kiképzett, hosszan elnyújtott, alacsony szelvényű kitorkolófejet készíteni. Szabadkiömlő. A szabadkiömlő feladata a nyomócsövön már le nem vezethető vízmennyiségek parti kitorkoltatása. A kifolyás történhetik szabad átfolyással, a csatornahálózatra még megengedhető és a befogadó vízállásnak megfelelő visszaduzzasztás mellett, vagy pedig, amennyiben ilyen visszaduzzasztás nem lehetséges, szivattyúzás segítségével. Amennyiben a helyi viszonyok és a telep elrendezése megengedik, a szabadkiömlő még a telep előtt elágaztatható a fő25. ábra. Szennyvízátemelőtelepek vázlatos elrendezése. Jelmagyarázat: i. Főgyűjtőcsatorna, 2. homokfogó, 3. szűrőrács, 4. szabadkiömlő, 5. főzsilip, 6. szennyvíznyomócső, 7. csapadékvíznyomócső, 8. szivattyúépület, 9. vészkiömlő, 10. nyitható bukógát, 11. szivattyúk, 12. befogadó.