Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - IV. Hidvéghy László: Szennyvíztermelőtelepek tervezése és üzeme

SZENNYVÍZÁTEMELŐTELEPEK 99 pek, mélyen fekvő városrészek szennyvizeinek a csatornahálózatba való átemelésére. (Breslau.) Helyi adottságok megokolttá tehetik egész város csatornázási rendszerének pneumatikus átemelő-berendezések segítségével való megoldását. így pl. a Gibraltár félszigeten levő spanyol Lineada la Concepcion város csatornázását a kedvezőtlen terepviszonyok, a kis esés elkerülése érdekében az angol Shone rendszerű pneumatikus átemelő-berendezések segítségével oldották meg. Öt egymásután következő szakaszra osztották a gyűjtőcsatornát, mindegyiket megfelelő nagyságú, a tereptől független eséssel. Minden egyes szakasz végén önműködő kapcsolású, légnyomás segítségével dolgozó átemelő-berendezés szállítja a szennyvizet a következő csatornaszakaszba. Az utolsó — ötödik — szakasz végén levő átemelőberendezés teljesítménye óránként 400 m

3 Dugattyús szivattyúk főleg régebben létesített gőzüzemű telepeken vannak még üzemben, újabban létesített telepeken már ritkán alkalmazzák. Szennyvízszivattyúzásra általában eléggé megfelelnek, hosszú élettartamúak, elszennyeződés esetén — főleg a szelepeknél — elég könnyen tisztíthatók. A szelepek elszennyeződését önműködő, rugós szelepek alkalmazásával csökkenthetjük. Emelés? magasság és szennyvízmennyiség változásával szemben tág határok között érzéketlenek. Hatásfokuk az összes szivattyúfajták között a legkedvezőbb : 80—87%. Üzemi szempontból hátrányosak az alternatív mozgást végző géprészek, továbbá az alacsony fordulatszám, mely körülmények a magas fordulatszámú meghajtógépek alkalmazását nehezítik meg. Befektetési költségek magasak, üzemköltségek azonban a kedvező hatásfok következtében alacsonyak. Nagyobb vízmennyiség és 30 m-en aluli emelőmagasság esetében a lapátos-, köríorgószivattyuk ma már minden tekintetben fölveszik a versenyt a dugattyús szivattyúkkal, sőt nem egy vonatkozásban túlszárnyalják azokat. A mult század végén és a jelen század első évtizedeiben majdnem kizárólag dugattyús szivattyúkat használtak csatornázási üzemekben. A magyar mérnök, mint sok téren, itt is úttörő munkát végzett : az 1893 — 94. években megépített dunabalparti székesfővárosi szennyvízátemelőtelepet már akkor vízszintes tengelyű körforgószivattyúkkaJ szerelték föl, melyeket azután 30 évi állandó üzem után cserélték ki újabb rendszerű, ugyancsak körforgó szivattyúkra. Ma már 2-5 Imp teljesítménytől kezdve 8—10 ezer Imp teljesítményű szivatytyúegvségekig találunk szennyvízátemelésre szolgáló, különféle szerkezetű körforgó-szivattyúkat és bátran állíthatjuk, hogy a szennyvízátemelőtelepek 95 —98%-a körforgószivattyúkkal van fölszerelve. Hogy az eltömődés veszélyét csökkentsék, részben elhagyják a szivattyú azon elemeit, melyeken a különböző szennyeződések fönnakadhatnak, részben olyan kiképzést adnak a szivattyúnak, hogy annak belsejében ne legyen mód eltömődésre. Ilyen eltö11. ábra. Lapátos körforgószivattyúk különböző eldugulási módia. (Ganz közlemények. 10. sz.) r-*