Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - I. Jankó-Brezovay Miklós: Máramaros és Ugocsa vármegyékben építhető vízerőtelepek

MÄRAMAROS ÉS UGOCSA VÁRMEGYÉKBEN ÉPÍTHETŐ VIZTERÖTELEPEK. írta : JANKÓ-BREZOVAY MIKLÓS.

1 Bevezetés. E tanulmány feladata az, hogy a Máramaros és Ugocsa vármegyei vízfolyásokon létesíthető, számbavehető vízierők gazdaságos hasznosításáról megbízható áttekintést nyújtson. Egy vidék vízierői akkor volnának ideálisan kihasználtaknak tekinthetők, ha úgyszólván egy liter víz sem folynék le anélkül, hogy az abban rejlő energia az ember szolgálatában ne álljon. Ennek kivitele azonban gyakorlatilag lehetetlen, minek oka egyrészt a kisvizek és árvizek közti nagy aránytalanság, másrészt pedig egyes, megtervezhető művek túlságosan költséges volta, mely azoknak jövedelmezőségét kérdésessé teszi. Az első bajon a víztározás kiterjesztésével még bizonyos határig segíthetünk, a gazdaságos megoldás hiánya azonban, ha annak oka már a műszaki megoldás erőszakolt voltában rejlik, rendszerint orvosolhatatlan betegség. A továbbiakban tehát mindenekfölött természetes megoldásokra fogok törekedni, mert véleményem szerint egyedül ily vízierőtelepeké lehet a jövő. Nem terjeszkedhetem ki ez alkalommal részletesen a tutajozásra és egyéb már létező vízhasználatokra, mert ezek csupán részletkérdéseket jelentenek. Mindamellett azonban annyit már most is jeleznem kell, hogy a tutajozás, ez a mai szemmel nézve elavult szállítási mód, még a jövőben is sok, értékes vízierőtelepnek lesz akadályozója, kivéve ha a tutajozást a szárazföldi szállítás ki fogja küszöbölni. Figyelembevéve a tutajozás által okozott értékcsökkenést (a szálfák befúrása, kilúgozása, a tutajozás üzemköltsége), valamint a tutajozás életveszélyes voltát, ez a megoldás már a közeljövőben is napirendre kerülhet. Az egyes erőtelepek megtervezésénél mindenek előtt arra törekszem, hogy alkalmas helyeken épített völgyzárógátakkal annyi vizet gyrijthessek, amennyi a rendelkezésre álló esés mellett érdemessé teszi a telepet a részletes tanulmányozásra. 1 A szerző ezt a tanulmányt még 1918-han írta és ez év júliusában bemutatta Krassay Jenőnek, a vízügyi műszaki szolgálat néhai főnökének, kit a kérdés érdekelt és foglalkozni kívánt vele. A közbejött belpolitikai zavarok, majd Kvassaynak 1919. nyarán bekövetkezett halála a tanulmány megjelenését elodázták, Trianon pedig azt a mi szempontunkból tárgytalanná tette. Kárpátalja visszaszerzése után Jankó-Rrezoray Miklós korábbi tanulmányát a földmívelésügyi minisztériumban kereste, ez azonban — nem lévén ügyiratban kezelve — elkallódott és nem volt megtalálható. — Szerző erre tanulmányát meglevő jegyzetei és adatai alapján a változott viszonyoknak megfelelően kiegészítve újból megírta. (Szerk.)