Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EIN К FEJLŐDÉSE 87 átvágott kanyarulatot követő védőtöltést kihozták az élő meder mellé, miáltal ezt a gátszakaszt 10 km-ről 2 km-re rövidítették meg. (21. ábra.) Hasonló a Középtiszai Ármentesítő Társulat árterületén a tiszaszöllősi Holt-Tisza melletti 11 km hosszú töltésvonalnak 3 km-re való megrövidítése. Legjellegzetesebb példák egyike ugyané társulatnál a fegyverneki nagy Holt-Tisza kanyarulatnak kikapcsolása a védővonalból, miáltal az elsőrendű töltés hossza e szakaszon 17 km-ről 8-5 km-re csökkent. Megemlíthetjük még a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat területén a nagyfai Holt-Tisza áttöltését, amely 7 km-ről 2-5 km-re rövidítette a védővonalat. A helytelen töltésvonalazások miatt a Tisza medréhez túl közel került védőgátaknál sok helyen igen káros és veszélyes partomlások, töltésmegbontások állottak elő. Ezek nem egyszer a gátak sürgős átépítését és költséges partvédőművek építését tették szükségessé. Ilyen partbiztosítással kapcsolatos töltésáthelyezésre példaként megemlíthetjük a Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat védővonalának 33—34 km szelvénye között a konyári határban végzett munkálatot. (22. ábra.) Partbiztosítás építésével kellett megvédeni a töltéslábat a társulat védővonalának 35—36 km szelvénye között is. A Cibakházi Ármentesítő Társulatnál szintén át kellett helyezni a töltést (10—11 km szelvények között), mert az eredeti töltés kiszögelését a Tisza már le is szakította. Az árvizek idején nagy szélviharok hajtotta, a töltések állékonyságára rendkívül veszélyes, hullámverések ellen általában csak a gátak erőteljes gyepesítésével 22. ábra. A Felsöszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat parlbiztosításos töltésáthelyezése a konyári határban.