Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése

VIZIÜTJAINK FEJLESZTÉSE írta: TRÜMMER ÁRPÁD A gazdasági élet csak azokat a műszaki elgondolásokat valósítja meg, amelyek a kellő időpontban kerülnek felszínre, illetőleg az egyes terveket csak akkor lehet kivitelre juttatni, ha azok közgazdasági és pénzügyi előfeltételei már adva vannak. Ha akár a nemzetgazdasági, akár a pénzügyi előfeltételek hiányzanak, a legkiválóbb műszaki terv sem érhet el sikert. A maga idejében sok-sok jeles mérnökünk készített tervet egyes nagyszabású gondolatok megvalósítása érdekében, a. tervezett műveket mégsem lehetett megépíteni, mert a magyar közgazdaság állapota még nem tette lehetővé a tervezett munkálat létrejöttét. E tekintetben különösen hazánk mutat sok példát, talán azért, mert mérnökeink tehetsége és felkészültsége felülmúlta, megelőzte lassan fejlődő közgazdasági életünk akkori szintvonalát. Gondoljunk csak a XIX. század elejéről készült Duna—Tisza-csatorna tervekre, az alföldi öntözőcsatornák terveire, nagyszabású vízierő hasznosítási terveinkre és sok egyéb nagyvonalú mérnöki elgondolás feledésbe merült és tervtárakban porosodó törekvéseire. A nagy magyar Alföld ármentesítésének aránylag gyors megvalósítását is annak a kedvező körülménynek köszönhetjük, hogy gróf Széchenyi István oly időpontban vetette fel ezt a magyarságra nézve valóban sorsdöntő kérdést, amikor annak végrehajtását nemcsak az egyre fokozódó népszaporodás is sürgette, hanem az ország közgazdasági helyzete is lehetővé tette. Hasonló kedvező helyzet volt a közelmúltban a Tiszántúl öntözésének előmozdítására készült tervek gyors megvalósítása tekintetében is. Ha politikai vagy rosszul értelmezett közgazdasági szempontok mégis olyan munkálat végrehajtását erőltetik, amelynek közgazdasági előfeltételei időelőttiek, akkor hiába készül el a munka, fejlődése nem fog előbb bekövetkezni, csak akkor, midőn a hasznosítást az ország közgazdasági állapota már szükségessé teszi. E téren hazánkban a mult század második felében egyes vasútépítések mutattak példát, külföldön pedig néhány nagyarányú öntözőrendszer és hajózócsatorna jutott erre a sorsra. Szükséges volt az elmondottakat előre bocsátani, mert kétségtelen, hogy víziútjaink tervszerű és rendszeres fejlesztéséről is csak akkor lehet szó, ha a különféle gazdasági szempontok ezt már szükségessé teszik. És ha víziútjaink fejlesztésére valóban szükség van, akkor meg is kell állapítani azt a keretet, azt a terjedelmet, amit a jól értelmezett közgazdasági szempontok a jelenben vagy a közeli jövőben indokolttá tesznek. Téves volna ugyanis a fejlesztés tervét oly arányban körvonalazni, amely a jelen szükségletét messze túlhaladná és éppen túlzott arányainál fogva tenné lehetetlenné az elgondolás gyakorlati végrehajtását.