Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XVI. Németh Endre: Olaszország ivóvízzel való ellátása

OLASZORSZÁG IVÓVÍZELLÁTÁSA 553 a Pó-folyó felé. Felszíni vizek ebbe a rétegbe csak vastag szűrőrétegen áthaladva juthatnak. Az első kutakat 80 cm átmérővel készítették és átlag 20—40 m mélységre hatoltak le velük, bár a kilencszázas évek elején egyik-másik kúttal 64 méterre is lejutottak. Mintegy 30 év óta előbb 12—20 cm átmérőjű, majd újabban 35 cm átmérőjű kutakkal már a 110—130 m mélységeket is elérték. A mélységbe való törekvést az indokolja, hogy míg a 20—40 m mélységből származó víz keménysége 25—30 francia fok, a 130 m mélységből vett vízé csak 12—14 fok. 7. ábra. Talajszelvény Milánó egyik utcája alatt. Jelenleg 460 kútból 7800 liter/mp vizet vesznek ki. A kutak 32 szivattyútelep körül csoportosulnak. (Helyszínrajzi eloszlásukat a 8. ábrán láthatjuk.) Az 1929 előtt létesített telepek akként készültek, hogy a kutakat hosszú szívóvezetékkel közvetlenül azokkal a szivattyúkkal kötötték össze, amelyek a hálózatba dolgoztak. Ilyen, úgynevezett régi mintájú telep 14 van és 300 kút van reájuk kapcsolva. Egy-egy szivattyútelepre tehát átlagban több mint 20 kút esik, de van olyan is, amelyik 37 kúttal dolgozik. A régi mintájú telepeket Diesel- és villamos motorok hajtják. Mivel a régi telepek szolgáltatta víz nagyon sok homokot vitt magával, amely a vízmérőket, de magát a csőhálózatot is erősen koptatta, 1929 óta új mintájú emelőtelepeket létesítettek. Ezekre átlagosan már csak 10, legfeljebb 13 kút van kapcsolva és a víz két lépcsőben kerül a hálózatba. Az első emelés magában a kútban történik a kútcsőben elhelyezett propellerszivattyúval. Ezek a szivattyúk a vizet az emelőtelep derítőmedencéjébe nyomják, ahonnan a homoktól megszabadított vizet a központi szivattyúk nyomják az elosztóhálózatba. (Az újmintájú kút metszeteit és felülnézetét a 9. ábra, a hajtómotor elhelyezését a 10. ábra mutatja.)