Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XV. Holló István: Néhány külföldi állam vízellátási tevékenysége

az ivóvízellátás fejlesztése külföldön 529 Svédországban a vízműépítést bizonyos mértékig a közület magánügyének tekintik. Ennek ellenére indokolt esetben 75%-ig terjedő állami hozzájárulás is szerezhető. Portugáliában 50%, Finnországban 70% a közületek vízműépítéséhez nyújtott állami segítség felső határa. Törökországban az állam kötelezte a 10.000 főnél nagyobb városokat, hogy vízvezetéküket 10 éven belül építsék meg. Az állami támogatás összegszerűsége még nem ismeretes előttünk, de valószínűleg jelentékeny lesz. * * * Idetartozik még annak a kérdésnek a rövid érintése, hogy mi az egyes államokban az engedményes (koncessziós) vízművekről vallott hivatalos felfogás. Az engedményes megoldás ugyanis igen alkalmas a magántőke megmozdítására, azonban számos egyéb fontos tényező : közműjelleg, az ellenőrzés hiánya stb. miatt általában kisebb jelentőségű. Angliában, Hollandiában (a 215 vízmű közül 34), Németországban (összesen 25), Olaszországban, Svájcban (a 3900 közül 500) és Svédországban (a 241 közül 7) elfogadott az engedményes forma. A többi államokban : Ausztriában, Csehországban stb. egyáltalában nincsenek engedményes vízművek és az illetékes minisztériumok nem is engedélyeznek ilyent. A külföldi államok vízműveinél sokkal tudatosabb és hatásosabb az együttműködés, a tapasztalatok kicserélése, mint a hazaiaknál." Különböző néven, de egy nagy cél : a vízvezetékügy előbbrevitele érdekében állandóan dolgoznak a vízművek ugyanakkor, amikor nálunk, néhány önzetlen mérnök, továbbá a Városi Mérnökök Országos Szövetségének és a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának buzgó munkálkodása ellenére sem sikerült a Vízművek Országos Szövetségének a megalapítása. Gázgyárunk végeredményben csak tíz van és mégis, a Gázművek és Gázgyárak Országos Szövetsége mintaszerűen működik. El kell tehát jönnie nálunk is annak az időnek, amikor az ilyen megmozdulás a vízművek terén nemcsak hiú remény, hanem öntudatos valóság lesz. A túloldali táblázatban bemutatom, hogy ezen a téren mi a helyzet a külföldi államokban. Amint az összeállításból látjuk, az angolok, a hollandok, a németek, a svájciak és a svédek rendszeres statisztikai évkönyveket adnak ki. Ezek közül a németek és az angolok ilyen irányú munkái közismertek és alaposságukra nem is akarok itt kitérni. Röviden ismertetem azonban a még szakemberek körében is kevéssé ismert holland és svéd statisztikát. A németalföldi statisztikából megtudjuk, hogy hol van központi vízmű és községi, tartományi, vagy állami jellegű-e ; mikor alakult ; mennyi a vízzel ellátott lakosok és a házi csatlakozások száma, a termelt víz m

3-ben és az évi, ill. napi vízfogyasztás. (Maximum, minimum és átlag.) Külön részletes táblázat ad felvilágosítást a választott eladási rendszerről (átalány, vízmérő stb.), a víz beszerzéséről, tárolásáról, kezeléséről, a gépi berendezésekről, üzemi eredményekről stb. A csőhálózatról sem feledkezik meg a kimutatás. Megtudjuk belőle, hogy az egyes városokban hány folyóméter és milyen anyagú (öntöttvas, acél, beton, vagy Eternit-) cső fekszik, hány vízmérő van felszerelve stb. A vegyészeket különösen érdekelhetik a vezetett vízről közölt pontos elemzések. A svéd statisztika más csoportosításban, de talán még részletesebben foglalkozik az elképzelhető összes adatokkal. Öt különböző hatalmas táblázatból tudhatjuk meg, hogy pl. Stockholm 534.000 lakosából 531.000 van vízzel ellátva az 1861-ben épített, részben talaj-, részben felszíni vizet szolgáltató vízmű révén. A szivattyúk szállítóVízügyi Közlemények. 34