Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XIV. Vojcsik Lipót: Budapest környékének ivóvízellátása

budapest környékének ivóvízellátása 519 III. SZÁMÚ TÁBLÁZAT. Tífuszbetegek és tífuszhalálozások száma Budapesten. Évszám Lélekszám Budapesten Tífusz Évszám Lélekszám Budapesten Budapesten Ebből vidéken lakó 100.000 budapesti lélekre esik Évszám Lélekszám Budapesten megbetegedés halálozás megbetegedés halálozás megbetegedés halálozás 1880 . . 355.682 231 1890 .. 486.671 762 157 — — — — 1900 .. 719.932 364 120 54 24 40 13 1915 .. 901.236 4.478 631 — — — — 1920 .. 928.996 819 135 — 38 — 10 1930 . . 1.006.184 920 140 358 57 56 8 1932 . . 1,015.326 1.578 180 790 113 77 7 1934 .. 1,044.864 1.046 81 441 38 58 4 1935 .. 1,060.431 1.267 126 627 68 60 5 1936 .. 1,070.562 1.082 91 526 48 52 4 Az eddig elmondottakkal szemben feltehető az ellenvetés : miért vállalja Budapest a környék vízellátását ? Hiszen van elegendő más dolga, amit a saját portáján kell elvégeznie. Ezt a kérdést magasabb nemzet- és várospolitikai szempontból kell megvizsgálni. Elsősorban a közegészségi szempontok irányadók a kérdés elbírálásánál. A budapesti fo'/wsz-megbetegedések és halálozások száma nem túlságosan kedvező. Látható a III. sz. táblázatból, hogy a tífuszmegbetegedések száma Budapesten az utóbbi években 1000 fölött van. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy mennyi ebből a vidéki, megdöbbenéssel láthatjuk, hogy a Budapestre vidékről (feltételezhetően főleg a környékről) került tífuszbetegek száma átlag a felét teszi ki a Budapesten nyilvántartott betegek számának. Ezek levonásával nézve a budapesti tífuszhalálozások számát, megállapítható, hogy a százezer lakosonkinti tífuszhalálozás — bár lassan csökkenő irányzatot mutat — mégis 4 és 5 között van. Bármily szomorú is ez a nagy halálozási arányszám, nem csodálható, sőt érthető lesz, lia néhány adatot ragadunk ki az egész ország tífuszhalálozási statisztikájából. Az Országos Statisztikai Hivatal 1936. évi adatgyűjtése szerint 8,991.179 lakosból 8561 betegedett meg tífuszban. A halálesetek száma 886, százezer lélekre 10 volt. 23 vízzel el nem látott magyar városban a tífuszhalálozás átlagos arányszáma 32 (IV. táblázat), viszont 19 vízzel ellátott városban (V. táblázat) ,,csak" 21 (100.000 lelkenkint). Bizonyos, hogy az utóbb említett városok átlagszámát is lényegesen rontja a környékükről behozott betegek elhalálozása (amire sajnos nincsenek adataim), de valószínűsíti a feltevést az a körülmény, hogy az országos átlag jóval alacsonyabb a városok halálozási arányszámánál. Egy azonban feltétlenül megállapítható,