Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XIII. Vojcsik Lipót: A víz szétosztása

a víz szétosztása 507 A kisebb csöveket a gödör oldaláról kötélen, a nagyobbakat bakokról csigasorral eresztjük le a munkaárokba. Itt pontosan biztosítani kell az egyenletes felfekvést. A csövek végét és a tokok belsejét az összeillesztés előtt gondosan meg kell tisztítani. Ólomtömítésnél először, erre a célra szolgáló kötélverő vasakkal, hosszúszálú, durva fehér kenderfonatot vernek a tokba, hogy a csövek központos •egymásba illesztését biztosítsák és az ólomnak a csőbe való beömlését meggátolják. A kenderfonat egyúttal tömítésül is szolgál. A tokba annyi kötelet vernek, hogy legalább fél mélységéig maradjon még hely az ólom részére. Ezután kovácsolt vasból készült vagy agyaggal átitatott kötélből alakított öntőformát illesztenek a tok elé és azt a forma felső részén képezett nyíláson át kellően felmelegített ólommal kiöntik. Gyakorlatilag az olvasztott ólom hőmérséklete akkor megfelelő, ha színe szivárványosba játszó kékesszürke. Az öntőforma vagy kötél eltávolítása után a tömítésnek le kell hűlnie, ezután szabad csak tömöríteni. A tömörítés erre a célra szolgáló, 4—14 mm vastag, tömörítővasakkal történik. Legalább három vasat kell használni. A jól tömörített ólom teljesen kemény és rugalmas. Célszerű a kész tömítést bitumenfestékkel bevonni, hogy a munkaközben megsérült védőfestést pótoljuk. A kész csővezetéket általában 15 légkör nyomásra kell kipróbálni. Az előírt nyomást 30 percig kell kiállania anélkül, hogy a csőfalon vagy a tömítéseknél szivárgás mutatkoznék, illetve a nyomószivattyún a feszmérő nyomáscsökkenést jelezne. A csőgödör betemetése általában 15 cm-es rétegekben alapos sulykolással történjék. Üzembehelyezés előtt a vezetéket klórozzuk, vagy legalább is alaposan öblítsük ki. Patakok, folyók, vasutak stb. keresztezésénél a vezetékek részére csőhidakat, bujtatókat, burokcsöveket stb. létesítsünk. Részletezésük túl messze vezetne. Tartsuk azonban szem előtt azt, hogy ezeket a műtárgyakat mindig úgy kell elkészíteni, hogy a vezetékek könnyen javíthatók vagy cserélhetők legyenek.

1 A vízvezetéki csőhálózat építésére az Iparügyi Minisztérium által kiadott 86. sz. vállalati feltételek nyújtanak jó tájékoztatót. Üzem és fenntartás. A csőfektetési munkákkal egyidejűleg el kell készíteni a munkák leszámolási terveit is. Ezek a fenntartáshoz szükséges nyilvántartási térképek alapjai. Jól kezelhető alakban (100 x75 cm) 1 : 1000—1 : 500 (Budapesten beltelken 1 : 720, kültelken 1 : 1440) méretarányú szelvényeket készítünk, amelyek a csövek és a felszerelési tárgyak méreteit és helyzetét a meghatározó távolságok adataival együtt mérethelyesen tüntetik fel. Különböző jelzésekkel, színekkel, a hálózat minden fontos adata (magassági övezet, csőanyag, csőtörések, hálózati nyomás stb.) feltüntethető (11. ábra). Ezeken a szelvényeken kívül 1 : 5000—1 : 10.000 méretarányú átnézeti térképeket is rajzolunk. Egyes helyeken külön tolózár- és tűzcsap-térképeket is készítenek, amelyeken a felszerelési tárgyakat számokkal jelölik meg és így róluk részletadatokat szolgáltató törzskönyvek, nyilvántartási lapok vezethetők. A csőhálózat folytonos üzemének biztosítása céljából állandó ügyeletes (készültségi) szolgálatot kell tartani, liogy csőtörések vagy más hibák esetén az első beavat1 Lásd Kocsis Szilárd: Nagyátmérőjű vízvezetéki főnyomócsövek fektetése. Vízügyi Közlemények, 1938. évi 3. szám, 369. old.