Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - XIII. Vojcsik Lipót: A víz szétosztása
a víz szétosztása 499 Nagyobb városokban a hálózat tervezése előtt a területet ellátási övezetekre osztjuk és vízszükségletüket külön-külön megállapítva számítjuk ki az annak megfelelő csőátmérőt. Ha egyes városrészek várható vízfogyasztása a lakosság összetétele, a beépítés sűrűsége és jellege, vagy más helyi viszonyok szerint, változónak tekinthető, célszerű a várost e szempontok szerint szakaszokra osztani és a várható vízfogyasztást eszerint megállapítani. A csőhálózatot ezek alapján úgy kell megtervezni, hogy a fellépő igényeket 40—50 évig kielégítse. Nagyon megkönnyíti a csőhálózat tervezését, ha a vízzel ellátandó városnak megvan a végleges szabályozási terve, mert akkor nem kell a vízmű vezetőségének váratlan meglepetésekkel számolnia. Szabályozott területen kiszámíthatjuk az utcahosszak egységére eső lélekszámot és ennek megfelelően a várható vízfogyasztást. Kisebb helységekben ezen felül a tűzoltásra szükséges vízmennyiséget (kb. 5 1/nip) is tekintetbe vesszük. Körvezeték esetében meghatározzuk az egyes utcákban a víz választópont okát. Ezután pontosan megállapítjuk az egyes utcaszakaszokra eső vízszükségletet. így, utcárólutcára haladva, kiszámítjuk az egyes útvonalak szükségletét és ennek alapján az egyes utcák vezetékeinek és az övezetet tápláló csőnek átmérőjét. Szabályozatlan és még beépítetlen területeken a hektáronkint várható népsűrűségből állapítjuk meg a vízszükségletet s ennek alapján a táplálócső méretét. A részszakaszokra vonatkozó összes számításokat könnyebb áttekintés és hibák megelőzése céljából táblázatokba foglaljuk. Ezek után megállapítjuk azokat a pontokat, ahol a legkedvezőtlenebb nyomásviszonyok fognak uralkodni. Ezek rendszerint a város szélére, a medencétől legtávolabb esnek, avagy az ellátandó terület egyes kiemelkedő részei. Kell, hogy a víz nyomása ezeken a pontokon is elérjen bizonyos megengedett alsó határértéket. Ez általábanvéve Brix szerint : a térszín felett, vagy 5—10 m a legmagasabban fekvő kifolyóhelynél. A csővezetékben fellépő súrlódási veszteségeket egyes szakaszok szeiint kiszámítva, táblázatba foglaljuk és megállapítjuk a veszteségek összegét. A nagyobb átmérőjű csöveknél a súrlódási veszteségeket az átlagos vízszállításra számolhatjuk, mivel igénybevételük nem mozog olyan tág határok között, mint az elosztócsöveké. A legkedvezőtlenebb pontokon szükséges nyomómagasságnak és a medence tervezett helyétől a kérdéses pontokig összegezett súrlódási veszteségnek összege meghatározza a medence magasságát. Ehhez kell azután szabni a szivattyúk teljesítőképességét. falusi beépítésnél 15—20 m, kisvárosi beépítésnél ... 25—30 m, középvárosi beépítésnél 30—40 m, nagyvárosi beépítésnél kb. 40 m A csövek méretezése a Q = Fv, v = У 2 gh és az m, . v 2 E = 2 általános energiaegyenletből levezetett képletekkel történik. 32*
