Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XII. Farkas Imre: A vízszükséglet megállapítása

a vízszükséglet megállapítása 48 у A felsorolt adatok eléggé felhívják a figyelmet arra, hogy milyen befolyása van a helyi viszonyoknak a fajlagos vízfogyasztás kialakulására és igazolják azt az állításomat, hogy a magyar városok vízfogyasztásának megállapításánál kizárólag hasonló jellegű városok vízműveinek adataiból kell kiindulni, mert a mezőgazdasági jellegű városokban a fejenkinti fogyasztás feltétlenül kisebb lesz, mint az ipari jellegű városokban. Tévedés volna azonban, ha feltételeznők, hogy a fejenkinti és naponkinti vízfogyasztás ugyanabban a városban állandó, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az is változásnak van kitéve. Általában emelkedik. Az emelkedésnek az oka részben az, hogy a vízmű építésének az idején a legtöbb házban még nincsen sem fürdőszoba, sem vízöblítéses W. C., másrészt pedig az, hogy a viszonyok változása folytán mind az egyeseknek, mind a közületeknek növekednek az egészségügyi igényeik. A melegvízszolgáltatás lehetősége, az építési mód változása, kertes házak építése, mind hozzájárul a fajlagos fogyasztás emelkedéséhez. Az általános csatornázás elkészülte után pedig a csatornák öblítéséhez szükséges víz, a fokozott utcatisztogatás, fokozott parköntözés a közcélokra szükséges víz mennyiségét növeli. Ha helyes képet akarunk kapni erről a változásról, feltétlenül hosszabb időt kell alapul vennünk. Ha pl. a vízmű nagyobb fejlesztés előtt áll, akkor ez annak a jele, hogy a szükségletet már nem tudja minden tekintetben kielégíteni, vagyis a fajlagos fogyasztást mesterségesen le kell szorítani. De csökken a fajlagos fogyasztás közvetlenül a hálózat bővítése után is, mert a bővítés után bekapcsolt fogyasztók még nem veszik olyan mértékben igénybe a vizet, mint a régiek. Végül nem becsülendő le az esztendő száraz, vagy nedves voltának befolyása, avagy annak a körülménynek a jelentősége sem, hogy a városban lévő ipartelepek teljes üzemmel dolgoztak-e és minden szükségletet a vízmű elégített-e ki. Általában kifogásolható, hogy a tervezésnél csak a lakosság szaporulatát szokták figyelembe venni és a fajlagos fogyasztásnak a változását figyelmen kívül hagyják. Ennek okát legfőképen abban találom meg, hogy kevés olyan telep van még, amelyiknek a fajlagos fogyasztását kezdettől fogva figyelemmel kísérhették volna. Legtöbb helyen a fogyasztók számát nem pontos statisztikai felvételek alapján állapítják meg, hanem becsléssel. Azért értékes dr. Eigenbrodtnak. a megállapítása, aki 129 német városnak 25 éves időtartamáról gyűjtötte össze az adatait. E szerint a felsorolt helyeken a lakosság szaporulata átlagban 73-3 volt, ezzel szemben az elhasznált vízmennyiség növekedése 169-3%, vagyis a lakosság szaporulatának mintegy 1-5-szöröse. Megállapítja azt is, hogy a vízfogyasztás növekedése a kis és középnagyságú városoknál nagyobb, mint a nagyvárosoknál. Számszerűleg a legnagyobb a növekedés Rein i. V.ben, ahol a lakosság száma 9000-ről 32.000-re emelkedett, a szállított víz pedig 70.000 m

3-ről 1,040.000 m

3-re. A fejenkinti és naponkinti fogyasztás emelkedése a közölt 129 városnál átlagosan 2'69-szoros, Rein i. V.-ben 3-10 szoros volt. Ha a fajlagos fogyasztás változását figyelmen kívül hagyjuk, ez az üzem gazdaságos voltát rontja, mert tőkét használnak fel feleslegesen olyan berendezések megépítésére, vagy beszerzésére, amelyeket későbbi időben is meg lehetne építeni, illetve be lehetne szerezni anélkül, hogy az akár az üzemben, akár a vízszolgáltatásban zavart okozna. A 2. ábrából láthatjuk, hogyan hullámzott a fajlagos fogyasztás Berlin városában.