Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XI. Molnár Dénes: Az ivóvíz tisztítása

az ivóvíz tísztítása 479 Tisztítóberendezések kisebb közületek vízmüveinél. Költségkérdések. A kisebb közületek vízellátásánál esetleges szükséges víztisztítóberendezések megválasztásánál, illetve méretezésénél különbséget kell tenni aszerint, hogy van-e, illetve lesz-e vízvezetéki csőhálózat, vagy pl. csak közkútak részére készül a berendezés. Csőhálózat esetében a vízfogyasztás természetesen nagyobb és így a tisztítóberendezést is nagyobb fejadagok figyelembevételével, nagyobb teljesítőképességre kell méretezni. Magának a víztisztító berendezésnek a szerkezete is más, ha vízvezetéki hálózat nincs és a berendezésnek szakaszosan kell működnie. Egy 5000 kisigényű lakost számláló községben, ahol vízvezetéki csőhálózat van, napi 100 literes legnagyobb fejadaggal lehet számolni. Ennek megfelelően napi 500 m

3 teljesítőképességűre kellene méretezni a szűrőberendezést. Figyelemmel a fejlődésre és pedig nemcsak a lélekszám szerinti, hanem a kulturális fejlődésre és a vízigények ezzel kapcsolatos növekedésére, ennél nagyobb vízfogyasztással, a fejadagok növekedésével kell számolni és ennek megfelelően célszerű mindenkor legalább egyharmad teljesítőképességgel nagyobbra méretezni a berendezést. Ez azért is előnyös, mert az egyharmaddal megnövelt teljesítőképességű berendezés létesítési költsége az eredetihez képest csak 20%-kal növekszik. Igaz ugyan, hogy ezzel a tisztítóberendezésnek egy köbméter szállított vízre számított összes költsége (termelési költség -f- karbantartás -(- tőketörlesztés + leírás) megnövekszik, mert a berendezés legnagyobb teljesítőképessége nincs kihasználva. Ezzel azonban kis vízműveknél mindenképen számolni kell, mert kis közületeknél a vízfogyasztás évszakonkinti ingadozása sokkal nagyobb, mint nagyobb városi vízműveknél. Ennek megfelelően az 1 m

3 vízre eső költség a kis vízműnél mindig magasabb. A tisztítóberendezések létesítésének költségei azonos teljesítőképesség esetén is ' nagymértékben függenek a helyi körülményektől. Nagy általánosságban egy 25 m

3 órateljesítményű zárt vastalanítóberendezés a szűrőberendezés működéséhez szükséges szivattyúkkal, villamos motorral (egy tartalék), jelzőkészülékkel és a berendezés befogadására szolgáló épülettel 25—27.000 pengőből létesíthető. Ugyanilyen teljesítőképességű, közepes-szennyezettségű felszíni vizet feldolgozó berendezés deklórozó szénszűrő nélkül 36—38.000 pengőbe, deklórozó szénszűrővel pedig 46—48.000 pengőbe kerül. A termelési költség szintén függvénye a helyi viszonyoknak (munkabérek, áramegységár stb.). Függvénye továbbá a szállítóképesség kihasználási százalékának. Közepes munkabérek és áramegységárak esetén, karbantartásra a befektetési költség 2%-át, tőketörlesztésre és avulási költségekre 10%-át számítva, a fenti berendezéseknél a szűrőberendezés 60%-os kihasználásánál vastalanítás esetéi en 1 m

3 tisztított vízre átlagban összesen 7 fillér esik. A felszíni vizet feldolgozó berendezésnél a tisztítás átlagos összes költsége 10 fillér. Kisebb közületnek több kútról, illetve víztermelőhelyről vízvezetéki hálózanélkül való ellátásánál, ha egyik vagy másik kút tisztításra szorul, még fokozott tabb mértékben kell a hely. viszonyokat számításba venni.