Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)
48 BABOS Z.— MAYER L. évszázadokon át segített a Maros nagyvizeit levezetni, egyre jobban feliszapolódott. A medrében nem férő víz egyre gyakrabban áradt ki, közel 100.000 kat. hold kiterjedésű területet pusztítva végig. A Maros két főfolyásának rendezésére már II. József idejében készültek tervek, a kivitel azonban a közbejött háborús évek miatt elmaradt. Közben a Temes— Bega vidékének még e század elején megindult rendezése hatalmas léptekkel haladt előre. A Bega megrendszabályozása után 1745-ben megindult a Begától délre elterülő mocsárvilág lecsapolása. (8. ábra.) Ez a munka főleg akkor kapott nagy lendületet, midőn vezetését Fremaut Miksa hollandus mérnök vette át. Fremaut három főcsatornát tervezett és épített 1762—68-ban, s ezáltal sikerült az Illancsi- és Alibunári-mocsarak egyrészét eredményesen lecsapolnia. Az általa épített csatornahálózat, amely egy évszázaddal később a teljes eredményre vezető munkálatoknak lett alapja, mintegy 72 km hosszú volt. Ez volt hazánkban az első nagyjelentőségű lecsapolás, amely 150 ezer kat. hold igen termékeny földdel növelte a nemzeti vagyont. Utóbb, 1776-ban a begavölgyi építkezések és víziügyek vezetésére külön államépítészeti hivatalt állítottak fel. A Délvidéken elért értékes eredmények egyszerre feltárták a lecsapolások rendkívüli gazdasági előnyeit. A XVIII. század második felében egymást érik a tervek, sőt helyenként a próbálkozások is, hogy hazánk más mocsaras vidékét is bevonják az ország termő területei közé. így 1771-ben felvetették a Szernye-mocsár lecsapolásának gondolatát. Ezt a nagykiterjedésű posványt már 1364-ben említi egy okmány, mint „Nagytavat". Az 1781-ben végzett felmérés szerint 28.701 holdra terjedt. Bár a mocsár lecsapolására a terv elkészült, a gondolat gyakorlati megvalósítására csak a XIX. század második felében került sor. Előtérbe nyomult az Ecsedi-láp lecsapolása is. Ennek helyén egykor virágzó gazdálkodás folyt és csak a Kraszna egyre fokozódó elfajulása változtatta át a XVI. században hatalmas láppá. Lecsapolására 1778-ban történt meg az első komoly kísérlet. De a Győrteleknél a Szamosba torkoltatott főcsatorna nem felelhetett meg céljának, mert a láp feneke mélyebben feküdt, mint a Szamos medre és így — különösen árvizek alkalmával — a Szamos vize éppen ezen a lecsapolásra készült csatornán át öntötte el az egész láp területét. Eredményes munkára itt is csak 100 év múlva került sor. A szakembereket a dunamenti mocsarak is foglalkoztatták, sőt helyenként csatornákat is ástak levezetésükre. A kísérletek az árkok gyors feliszapolódása miatt nem vezettek eredményre. Mikovinyi az Akasztó körüli mocsarak levezetésére is dolgozott ki terveket. Ezek szerint a vizeket egy, a Vajas-érbe torkolló csatorna vitte volna le. Az elgondolásból azonban semmi sem valósult meg. Ennél eredményesebbek voltak azok a próbálkozások, amelyek a Fertő-tó melletti Hanság lecsapolására irányultak. 1797-ben a Fertő-tó vízállásainak némi kiegyenlítése céljából egy 8-9 km hosszú csatornát építettek, amely elterelte a külvizeket és így a mocsarak egy része elvesztette tápláló vizét. A jelentékenyebb munkák végrehajtása azonban itt is a XIX. századra maradt. 1 (9. ábra, műmell.) 1 Szekendi Ferenc : A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története. (A „Mosonvármegye" könyvnyomdája. Magyaróvár, 1938.)
