Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VIII. Mazalán Pál: A mélyfúrású ivóvízkutak helyes létesítési módja és az ezzel kapcsolatos teendők

A MÉLYFÚRÁSÚ IVÓVÍZKUTAK 451 nagyon szórványos és az egészen tökéletes olajkutató berendezéseken kívül még nem is használták. A fúrástechnika korszerű vívmányainak a magfúrással kapcsolatban való meghonosítása esetében kétségtelenül ez volna a legtökéletesebb rendszer, amellyel a kútfúrás alkalmával egyéb szempontból is felbecsülhetetlen értékű földtani adatok kerülnének a gyakorlati geológus birtokába. Ha hazai kútfúróiparunkat közelebbről szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy messze elmaradt a külföldi kútfúróipar színvonala mögött. Bátran mondhatjuk, hogy a műszaki haladás hazai kútfúróiparunk fölött csaknem nyom nélkül száguld. Sok hatóság még ma is hajlamos arra, hogy közszállításoknál béléscsőképen szegecselt lemezcsövek alkalmazását kívánja meg a lényegesen tökéletesebb varratnélküli acélcsövezet helyett. Megköveteli a vállalkozótól, hogy bizonyos vízszállításért szavatoljon, noha különleges szakismeret nélkül is tudnia kellene, hogy a fúró megsebezte kőzet szemszerkezetére a lyuk lemélyítőjének nincs befolyása. Megkívánja, hogy a fúróvállalkozó külön-külön állapítsa meg minden átfúrt víztartóréteg tartalmát és vizének emelkedő-képességét, mikor ehhez hazai vállalkozóinknak általában sem szerszáma, sem elméleti és gyakorlati jártassága nincs. A csőközökben cementezéses vízzárásokat követel, holott egyáltalában nincs sem elméleti, sem gyakorlati jelentőségük, mert vízzárásokat így készíteni nem lehet. Még több ilyen visszásságot lehetne felsorolni, amely nagyban hozzájárul kútfúróiparunk elmaradottságához. Ehelyett az alábbiakban röviden összefoglalom azokat a szempontokat, amelyeket a kútfúrási munka helyes végrehajtásánál feltétlenül irányadóknak kell tekinteni. 1. Olyan fúrási rendszert kell választani, amely a mindenkor adott viszonyok között a legtökéletesebb földtani adatszolgáltatást teszi lehetővé. Olyan területeken, ahol a mélyebb altalaj még nem ismert, lehetőleg magfúrásos, vagy balöblítéses fúrási módszer használatát kellene megkívánni. Ott ahol a kőzetviszonyok már több fúrás adatai alapján ismertek, megengedhető a jobb-öblítéses, szárnyas fúróval forgatva működő fúrási módszer alkalmazása, amellyel a munka lényegesen gyorsabban és olcsóbban végezhető el, mint egyéb módszerekkel. Elengedhetetlen kelléke a tökéletes fúrási módszernek a kőzethatárok pontos meghatározásának lehetősége. Ezek nélkül az adatok nélkül a legjártasabb geológus sem tud a föld mélyében feltárható hasznosítható ásványi anyagok fekvésére még megközelítően sem következtetni. 2. A porózus, vagy repedezett kőzetek tartalmának és a folyadék emelkedőképességének meghatározására szolgáló eszközöket, amelyeket külföldön már nélkülözhetetlen szerszámként alkalmaznak, itthon is megkell honosítani. Üledékeken áthatoló homokvizsgáló berendezések nélkül végzett fúrások csak véletlenül sikerülhetnek tökéletesen. 3. A talajvizet az első csőrakattal feltétlen bizonyossággal el kell zárni. Csak az olyan vízzárás tökéletes, amely a béléscső és a kőzet közé nyomott cementpéppel készül a béléscső sarujának szűk lyukba való benyomásával (5. ábra). 4. Azokat a porózus rétegeket (homok, homokkő, repedezett egyéb kőzet), amelyeknek a vizét, vagy egyéb folyadéktartalmát nem kívánjuk felhasználni, nem szabad összekapcsolni a termelésre szánt rétegekkel. Ha az ilyen tároló rétegek sűrűn váltakoznak és egymástól való elkülönítésük egy-egy csőrakattal nem volna gazda29*