Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás
FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я homokban a vízre ható molekuláris vonzások olyan erősek, hogy gyakorlati értelemben a kőzet át nem eresztőnek bizonyul. A lösz viszont olyan apró szemekből áll, hogy pusztán csak a szemcsék mérete alapján át nem eresztőnek kellene lennie. A hazai löszök összetételében főleg a Ö-05—0-02 mm nagyságú szemek uralkodnak. Kívülük elég sok 0-02—0-01 mm s kevesebb 0-0—0-10 mm átmérőjű szem fordul elő bennük. A jellegzetes hazai lösz (nem mocsárlösz) csöves szerkezete folytán mégis jó vízvezető. Ha pl. mállás folytán ez a szerkezet tönkremegy, akkor a vízvezetőképesség is többé-kevésbbé megszűnik. A víz addig hatol le, míg a víztartó kőzet alatt levő át nem eresztő IV. csoport kőzetéig jut és itt összegyűlik. Elég, ha az alul levő kőzet lassabban ereszti át a vizet, mint a felső, ekkor is már víz gyűlik fölötte össze. Ismeretes, hogy az aprószemcséjű laza törmelékes kőzetekben levő víznek különböző részleteit szokták megkülönböztetni (zárt kapilláris víz, nyilt kapilláris víz, tapadó vízburok, pórusszöglet víz, higroszkópos víz). Bennünket azonban 3. ábra. l=át nem eresztő kőzet; 2 = porózus, áteresztő kőzet; P = alacsony talaj vízálláskor talajvízválasztó, mely két hidrogeológiai medencét választ el ; F=forrás, T = a talajvíz tükre. csak a nagyban való előfordulás érdekel s ennek viszonyait vázlatosan a 3. ábra foglalja össze. Az ábrán a rövid függőleges vonalak a kapillárisán felemelkedett vizet akarják érzékeltetni. Az I. csoportba foglalt kőzetek említett kifejlődései — miként mondtuk — gyakorlatilag víztermelésre csak kis mértékben alkalmasak, vagy teljesen alkalmatlanok. Az ezekből a kőzetekből álló nagyobb területi egységekkel körülvett vidékek hidrogeológiai medencéknek tekinthetők. Természetesen a felszíni medencék gyakran nem esnek össze a hidrogeológiai medencékkel. Jól látszik ez a 3. ábrán. Ezen az ábrán két felszíni vízválasztót (H x H 2) és három völgyet látunk. Az áteresztő kőzetek alatt levő vizet át nem eresztő kőzet két hidrogeológiai medencét alkot, melyeknek határa P. Ha a földalatti víz mennyisége nagy, akkor a két medence fölött egységesen összefüggő víztükör alakul ki. Ha azonban a víz tükre a P gerinc alá száll, két egymástól elkülönült részlet keletkezik, az egyikben balra, a másikban jobb felé mozog a víz. Európa nyugati és középső részében a következő ábrán erősen vázlatosan összefoglalt hidrogeológiai medencéket lehet megkülönböztetni (4. ábra). H
