Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

424 VEN DL ALADÁR DR. Ha a kőzetet vízzel mesterségesen telítjük (pl. ritkított levegőjű térben nagyobb nyomásnál, vagy igen hosszú ide'g, közönséges nyomáson vízben tartva), a felvett vízmennyiségnek a kőzet térfogatszázalékában kifejezett értéke elméletileg azonos a százalékban kifejezett hézagtérfogattal. A lazább törmelékes kőzeteket gyakran sikerül is annyira telíteni vízzel, hogy a két érték azonos. Rendszerint azonban a kísérlet tökéletessége s a kőzet hézagainak minősége szerint a vízzel való telítéssel a hézagtérfogatnál többé-kevésbbé kisebb értéket kapunk. Sok kőzetben ugyanis a hézagok egy része egymással össze nem függő üregecskék alakjában jelentkezik, úgyhogy még nagyobb nyomással sem lehet tökéletesen vízzel kitölteni az összes hézagot. Nagymértékben ilyenek az apró hólyagos kifejlődésű lávák különböző fajtái. A tömeges eruptív kőzetek hézagainak nagy része általában ilyen, azaz egymástól többé-kevésbbé különálló. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha horzsakő-darabkát dobunk vízbe : eleinte úszni fog a vízen s csak később merül el, mikor a külső részeiben lévő hézagok már vízzel telítődtek. A belső, különálló hézagokba azonban nem hatol be a víz. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a kolloidokat tartalmazó törmelékes kőzetek (agyag, agyagos iszap stb.) hézagtérfogata nagymértékben függ a nyomástól. A hézagtér fogat-meghatározásokhoz kisebb próbatesteket használunk. A természetben lévő kőzetek nagy része azonban — miként mindjárt látni fogjuk — egymástól távolabb lévő, repedésszerű nyílásokat is tartalmaz. Ezek a kisebb próbatestekben általában nem fordulnak elő ugyanolyan arányban, mint a szálban lévő kőzetekben. A vízvezetés szempontjából szigorúan véve mindegyik magába vizet felvenni képes kőzet bizonyos fokig vízáteresztő. Például elméletileg az agyagos kőzetek, a sodrási határnál nagyobb víztartalommal (légköri nyomáson) nem eresztik át a vizet. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy a talajvíz tükre alatt levő vályogba, vagy agyagba mélyeszteti bevágások oldalán az agyag mindig kiizzad kevés vizet, az agyagtelepek aljábó! mindig szivárog kevés víz az alattuk lévő kavicsba. Tömött szerkezetű, kis hézagtérfogatú kőzetek is kitűnően vízvezetők akkor, ha repedések, összefüggő üregek vannak bennük. Ekkor természetesen a kőzet kisebb darabjai (próbatestek) át nem eresztőknek is bizonyulhatnak. A helyes megítélés szempontjából tehát a természetben nagyban, azaz szálban való előfordulás a fontos. A kőzetek vízvezető képességét általában az áteresztőképességi fok fejezi ki: [F = áteresztőképességi fok, Vo= a vízátfolyásra alkalmas hézagok térfogata, V = a kőzet térfogata.] Ez az érték független a hézagtérfogattól, mert a víz a nehézségi erő hatására csak az egymással összefüggő tágabb hézagokban tud mozogni, az igen szűk hajszálcsövekben, haj szálrepedésekben és egymással össze nem függő hézagokban azonban nem. Csak az összefüggő nagy hézagokat tartalmazó kőzetek F és n értéke lehet egymással nagyjában egyenlő. Mivel a kőzetekben lévő, vízátfolyásra alkalmas hézagok összegének gyakorlati megállapítása igen nagy nehézségekkel járna, rendesen az áteresztőképességi