Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VI. Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása

KÖZSÉGEINK ÉS VÁROSAINK VÍZELLÁTÁSA 421 az állatorvos és a rossz víztől megbetegedett állatok gondozása sok pénzbe kerül, esetleg egyik-másik jószág el is hull . . . Vízvezeték esetén : a víz bevezetése egyszeri kiadást jelent, egyébként csak az elfogyasztott vizet kell megfizetni, de ezek a költségek bőségesen megtérülnek idő- és pénzmegtakarításban, egészségben, kényelemben és a jó víz biztosította gazdasági nyereségben. Határozzon! Pénz, egészség, jólét : a vízvezetéki víz pénzt jelent! A francia röplap, nagyon helyesen, a gazdasági vonatkozásokat emeli ki, hiszen a paraszt valóban itt látja meg leginkább a vízvezeték előnyeit. Érdekes bizonyság erre az alábbi, Vácott történt eset. Az egyik vízvezetékellenes gazda egy alkalommal a kocsma előtti közkútról adott inni a lovának. A ló attól kezdve nem itta meg az otthoni kútvizet. S mivel a gazda nem győzte a vízhordást, végül is bevezettette a vizet . . . az istállóba. Egy éven belül a konyhában is ott volt a csap, mert Mihály bácsi nem győzte hallgatni a felesége szemrehányását : „Bezzeg megcsináltatná kegyelmed, ha a lova kívánná !" Az ivóvízellátás szervezésének ki kell terjeszkednie az egész országra. Az Országos Közegészségügyi Intézet kútépítési tevékenysége pl. dicséretreméltó javulást fog hozni a falusi lakosság vízellátásában, de akkor, amikor az Intézet kiadta és terjeszti a jelszót : „Megoldjuk a magyar falu vízellátását !" akaratlanul is eltereli a közfigyelmet a városok vízellátásának fontosságáról. Ez a figyelem-elvonás azért veszedelmes, mert még az illetékes körök is csak a ,,megoldjuk" szót jegyzik meg ; arról, hogy az OKI munkatervében csak a faluról van szó és kb. H00.000 városlakó vízigénye gazda nélkül maradt, megfeledkezik mindenki. Pedig vízművel rendelkező városainkban halaszthatatlan a vízellátás fejlesztése, azokban a városokban és nagyközségekben pedig, amelyekben a kúttársaságok körzeti vízvezetékei fedezik a vízszükségletet, aránylag kis költséggel át lehetne térni erről a nemzetgazdasági és szociális szempontból egyaránt hátrányos rendszerről a központi vízművekre, vagy legalább is sürgősen meg kellene akadályozni a helyzet további rosszabbodását. Végül az állami gépezetnek a vízellátás szolgálatába állítása jelentős szervezeti, sőt törvényhozási intézkedéseket kíván. A vízvezetéki ügyeket községi háztartási, műszaki és vízjogi-engedélyezési szempontból más-más állami szerv bírálja el. Közöttük semmiféle közvetlen kapcsolat nincs. Az iparügyi minisztérium műszakilag illetékes osztálya sem számbajövő költségvetési fedezettel, sem elegendőmérnökkel nem rendelkezik, vidéki szervei egyáltalán nincsenek. Egy sopronmegyei kérdést épúgy a fővárosból intéz, mint egy szatmárit. E mellett figyelembe kell vennünk, hogy a vízvezetéki és csatornázási ügyek csak csekély töredékét jelentik az osztály igen kiterjedt feladatkörének, ezért kezdeményezésre alig jut ideje és ereje, inkább csak a beérkező ügyeket intézi. Az Országos Közegészségügyi Intézet mérnöki osztályának is kettős már a feladata — a kútépítésekhez az egészségházépítések járultak — de legfőbb hátránya, hogy külső műszaki hivatalai nincsenek, létesítményeit utólag nem tudja kellőképpen ellenőrizni. A kultúrmérnöki hivatalok behálózzák az egész országot ; mint a közigazgatási hatóság vízügyi szakértő szervei, a vízitársulatok ellenőrei és a gazdaközönség tanácsadói állandó kapcsolatban vannak a lakossággal ; ismerik az igényeket és a lehetőségeket, szóval valóban